A gerázai megszállott.

¹Nemsokára átértek a tó túlsó partjára, a gerázaiak földjére.

²Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje.

³A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani.

⁴Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele.

⁵Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát.

⁶Amint messziről meglátta Jézust, odafutott, földre vetette magát előtte,

⁷és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!”

⁸Ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből.”

⁹Erre aztán megkérdezte tőle: „Mi a neved?” „Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk”,

¹⁰és nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.

¹¹Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban.

¹²„Küldj minket a sertésekbe” – kérték tőle.

¹³Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek belőle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt.

¹⁴A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt.

¹⁵Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve, ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek.

¹⁶A szemtanúk elmondták nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel.

¹⁷Ezután kérlelték, távozzék el a határukból.

¹⁸Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen.

¹⁹Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a tieidhez és mondd el nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.”

²⁰Az el is ment és Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta.

Jairus leánya.

²¹Miután Jézus megint átkelt a túlsó partra, nagy néptömeg gyűlt köréje. Ő ott maradt a tó partján.

²²Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte:

²³„A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.”

²⁴El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte.

²⁵Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett.

²⁶Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett.

²⁷Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját.

²⁸Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.”

²⁹Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából.

³⁰Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: „Ki érintette a ruhámat?”

³¹Tanítványai megjegyezték: „Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?”

³²De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az.

³³Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent.

³⁴„Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.”

³⁵Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?”

³⁶A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: „Ne félj, csak higgy!”

³⁷Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.

³⁸Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált.

³⁹Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mit sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.”

⁴⁰Azok kinevették. Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt.

⁴¹Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: „Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!”

⁴²A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól.

⁴³De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.

⁴⁴

A gerázai megszállott.

⁴⁵Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje.

⁴⁶A sírboltokban lakott és még láncra verve sem tudták visszatartani.

⁴⁷Sokszor megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte és a bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele.

⁴⁸Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált és kövekkel ütötte-verte magát.

⁴⁹Amint messziről meglátta Jézust, odafutott, földre vetette magát előtte,

⁵⁰és hangosan így kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!”

⁵¹Ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az emberből.”

⁵²Erre aztán megkérdezte tőle: „Mi a neved?” „Légió a nevem, válaszolta, mert sokan vagyunk”,

⁵³és nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.

⁵⁴Akkor éppen nagy sertéskonda legelészett ott a hegyoldalban.

⁵⁵„Küldj minket a sertésekbe” – kérték tőle.

⁵⁶Beleegyezett. Akkor a tisztátalan lelkek kimentek belőle és megszállták a mintegy kétezer sertést számláló kondát, mire az a hegyoldalról a tóba rohant és vízbe fúlt.

⁵⁷A kanászok erre elfutottak és elvitték hírét a városba meg a tanyákra, az emberek pedig kijöttek, hogy lássák mi történt.

⁵⁸Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, felöltözve, ép ésszel ül ott. Erre megdöbbentek.

⁵⁹A szemtanúk elmondták nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel.

⁶⁰Ezután kérlelték, távozzék el a határukból.

⁶¹Amikor bárkába szállt, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen.

⁶²Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Menj haza a tieidhez és mondd el nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.”

⁶³Az el is ment és Dekapolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott rajta.

⁶⁴

Jairus leánya.

⁶⁵Akkor odajött hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró. Amikor meglátta, lába elé borult és esedezve kérte:

⁶⁶„A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és életben maradjon.”

⁶⁷El is ment vele. Nagy tömeg ment utána és tolongott körülötte.

⁶⁸Volt ott egy asszony, aki tizenkét éve vérzésben szenvedett.

⁶⁹Sok orvos részéről mindenfélét elviselt már és elköltötte mindenét, de semmi hasznát sem látta, sőt még rosszabbul lett.

⁷⁰Amikor Jézusról hallott, keresztülfurakodott a tömegen és hátulról megérintette ruháját.

⁷¹Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.”

⁷²Azonnal meg is szűnt a vérzése és érezte testében, hogy kigyógyult a bajából.

⁷³Jézus nyomban észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a tömeghez fordulva megkérdezte: „Ki érintette a ruhámat?”

⁷⁴Tanítványai megjegyezték: „Látod, hogy szorongat a tömeg és te még azt kérdezed: ki érintett engem?”

⁷⁵De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az.

⁷⁶Akkor az asszony félve-remegve előjött, mert tudta, hogy mi történt vele. Leborult előtte és őszintén bevallott mindent.

⁷⁷„Leányom, mondta neki, hited meggyógyított. Menj békével és maradj egészséges.”

⁷⁸Még beszélt, mikor a zsinagógai elöljáró házából ezt a hírt hozták: „Leányod már meghalt. Minek fárasztod tovább a mestert?”

⁷⁹A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagógai elöljárót: „Ne félj, csak higgy!”

⁸⁰Nem engedte, hogy más is vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.

⁸¹Mikor odaértek a zsinagógai elöljáró házához, nagy sírás-rívást, sok siratót és jajgatót talált.

⁸²Belépett és így szólt: „Mit lármáztok, mit sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.”

⁸³Azok kinevették. Ő azonban kiküldött mindenkit, s maga mellé véve a gyermek atyját és anyját, kísérőivel bement oda, ahol a gyermek feküdt.

⁸⁴Megfogta a gyermek kezét és így szólt hozzá: „Talita kum! – vagyis: kislány, mondom neked, kelj föl!”

⁸⁵A kislány fölkelt és járni kezdett. Tizenkét éves volt. A jelenlevők szinte magukon kívül voltak a nagy csodálkozástól.

⁸⁶De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki meg ne tudja a dolgot. Aztán szólt, hogy adjanak neki enni.