Gyógyítás szombaton.

¹Ezután ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy fél kezére béna ember.

²Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádaskodhassanak ellene. Ő felszólította a béna kezű embert: „Állj ide középre!”

³Aztán megkérdezte tőlük: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?”

⁴Azok hallgattak. Ő szívük keménységén elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez:

⁵„Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta,
és meggyógyult a keze.

Jézus és tanítványai

⁶Erre a farizeusok kimentek és tanakodni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogyan okozhatnák vesztét.

A nép Jézushoz fordul segítségért.

⁷Jézus tanítványaival visszavonult a tó partjára. Nagy tömeg követte Galileából.

⁸De Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából és a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, mi mindent tett.

⁹Ő meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt.

¹⁰Sok embert meggyógyított ugyanis, úgyhogy akinek valami baja volt, odatolakodott hozzá, hogy legalább érinthesse.

¹¹A tisztátalan lelkek pedig, amint meglátták, leborultak előtte és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!”

¹²Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne mondják el, hogy kicsoda.

Az apostolok kiválasztása.

¹³Ezután fölment a hegyre és magához hívta, akiket kiválasztott. Azok csatlakoztak hozzá.

¹⁴Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak és hogy igehirdetésre küldje őket.

¹⁵Hatalmat is adott nekik (a betegek gyógyítására és) az ördögűzésre.

¹⁶A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta,

¹⁷Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanergesznek, vagyis mennydörgés fiainak hívott,

¹⁸továbbá Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a buzgó Simont

¹⁹és karióti Júdást, aki később elárulta őt.

Jézus válaszol a farizeusok vádaskodására.

²⁰Mihelyt hazaértek, ismét nagy tömeg gyűlt össze, úgyhogy még evésre sem volt idejük.

²¹Amikor övéi ezt meghallották, elindultak, hogy erővel magukkal vigyék, mert az volt róla a szóbeszéd, hogy elvesztette az eszét.

²²Az írástudók azonban, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták: „Belzebul szállta meg. Az ördögök fejedelmével űz ördögöt.”

²³Ekkor összehívta őket és ezt a hasonlatot mondta nekik: „Hogyan űzheti ki sátán a sátánt?

²⁴Ha egy ország meghasonlik, az az ország nem állhat fönn.

²⁵Ha egy család meghasonlik, az a család sem maradhat meg.

²⁶Ha tehát a sátán önmaga ellen támad és így meghasonlik, nem maradhat meg, hanem elpusztul.

²⁷Senki sem törhet be az erős ember házába és nem rabolhatja el holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi őt. Csak azután foszthatja ki a házat.

²⁸Bizony mondom nektek: minden bűn és káromlás, amit az emberek elkövetnek, bocsánatot nyer.

²⁹De aki a Szentlelket káromolja, az sohasem nyer bocsánatot, hanem örök vétek terheli.”

³⁰Ezt állították ugyanis róla: „Tisztátalan lélek szállta meg.”

Ki tartozik igazán Jézushoz.

³¹Amikor anyja és testvérei odaértek, kint maradtak és hívatták őt.

³²A körülötte ülő tömegből figyelmeztették: „Anyád és testvéreid kint állnak és keresnek.”

³³Ő azonban így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?”

³⁴Majd végignézve a körülötte ülőkön csak ennyit mondott: „Ezek az én anyám és testvéreim!

³⁵Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.”