Jézus Pilátus előtt.

¹Akkor fölkerekedett az egész gyülekezet és Pilátushoz kísérte őt.

²Ott vádolni kezdték. „Megállapítottuk, mondták, hogy ez félrevezeti népünket, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak és Messiás-királynak mondja magát.”

³Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Én vagyok” – felelte ő.

⁴Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek: „Semmi vétket sem találok ebben az emberben.”

⁵De azok erősködtek: „Tanításával fölizgatja a népet egész Júdeában, Galileától kezdve idáig.”

⁶Ennek hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileából való-e.

⁷Amikor megtudta, hogy Heródes országából való, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen Jeruzsálemben tartózkodott.

Jézus Heródes előtt.

⁸Jézus láttára Heródes igen megörült. Már régóta szerette volna őt látni, mert sokat hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz a szeme láttára.

⁹Hosszasan faggatta, de ő feleletre sem méltatta.

¹⁰Odajöttek a főpapok és az írástudók is és szüntelenül vádolták.

¹¹Heródes akkor udvarával együtt gúnyt űzött belőle, csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán visszaküldte Pilátushoz.

¹²Aznap Heródes és Pilátus jó barátok lettek, előbb ugyanis haragban voltak.

Jézus és Barabás.

¹³Pilátus ismét összehívta a főtanács tagjait és a népet,

¹⁴és így szólt hozzájuk: „Elém vezettétek ezt az embert, mint a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam őt, de az ellene fölhozott vádak közül egyben sem találtam vétkesnek.

¹⁵Heródes sem, mert visszaküldte őt hozzám. Láthatjátok tehát, hogy semmit sem tett, amiért halálbüntetést érdemelne.

¹⁶Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom.”

¹⁷Az ünnep napján szabadon kellett bocsátania egy (foglyot).

¹⁸Akkor az egész tömeg kiáltozni kezdett: „Pusztuljon ez! Bocsásd szabadon Barabást.”

¹⁹Azt a városban történt fölkelés és gyilkosság miatt vetették börtönbe.

²⁰Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon akarta bocsátani Jézust.

²¹De azok egyre kiáltoztak: „Keresztre, keresztre vele!”

²²Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat
tett? Semmi vétket sem találok benne, amiért halálbüntetést érdemelne. Megfenyítem tehát és szabadon bocsátom.”

²³De azok nem tágítottak és hangos kiáltozással követelték, hogy feszítse keresztre. Lármájuk egyre erősödött.

²⁴Pilátus erre úgy döntött, hogy eleget tesz követelésüknek.

²⁵Szabadon bocsátotta azt, aki lázadás, fölkelés és gyilkosság miatt volt börtönben, Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

A keresztút.

²⁶Miközben elvezették, megállítottak egy bizonyos cirenei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.

²⁷Nagy tömeg követte, köztük asszonyok is, akik siránkoztak és jajgattak miatta.

²⁸Jézus ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, sírjatok inkább magatok és gyermekeitek miatt.

²⁹Jönnek majd napok, amikor azt fogják mondani: boldogok a magtalanok és az asszonyok, akik nem szültek és nem szoptattak!

³⁰Akkor majd azt kiáltják a hegyeknek: szakadjatok ránk! És a domboknak: takarjatok el!

³¹Ha így tesznek a zöldellő fával, mi lesz a sorsa az elszáradtnak?”

³²Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt is.

Jézust keresztre feszítik.

³³Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették. Ugyanígy a gonosztevőket is, az egyiket jobbról, a másikat balról.

³⁴Jézus akkor fölkiáltott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek.” Azok pedig sorshúzással megosztoztak ruháin.

³⁵A nép bámészkodva állt ott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. „Másokat megszabadított, mondták, szabadítsa meg most önmagát, ha ő a Messiás, az Isten kiválasztottja.”

³⁶A katonák is elébe állva gúnyolták és ecettel kínálták.

³⁷„Ha te vagy a zsidók királya, mondták, szabadítsd meg magadat.”

³⁸Feje fölé egy görög, latin és héber nyelven írt táblát tettek: „Ez a zsidók királya.”

³⁹Az egyik megfeszített gonosztevő káromolta: „Nem te vagy a Messiás? Szabadítsd meg hát magadat és minket is.”

⁴⁰A másik ellenben feddő szavakkal rászólt: „Nem félsz az Istentől, hiszen te magad is ugyanazt a büntetést szenveded?

⁴¹Mi ugyan joggal szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat sem tett.”

⁴²Aztán hozzá fordult: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal.”

⁴³Erre ő így felelt: „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.”

Jézus halála.

⁴⁴A hatodik óra táján sötétség támadt az egész földön. A kilencedik óráig tartott.

⁴⁵A Nap elsötétedett és a templom függönye középen kettéhasadt.

⁴⁶Jézus akkor hangosan fölkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Ezekkel a szavakkal kilehelte a lelkét.

⁴⁷A történtek láttára a százados Istent magasztalva mondta: „Ez az ember valóban igaz volt.”

⁴⁸Az egész tömeg, amely ott volt e jelenetnél és szemtanúja volt a történteknek, mellét verve ment haza.

⁴⁹Jézus ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték el, távolabb állva szemlélték mindezt.

Jézust sírba helyezik.

⁵⁰Volt egy József nevű tanácsos, derék és igaz ember, aki Arimateából, Júdea egy városából származott, és maga is várta Isten országát.

⁵¹Ez nem értett egyet határozatukkal és eljárásukkal.

⁵²Bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.

⁵³Aztán levette a keresztről, lepelbe takarta és egy sziklasírba helyezte, amelybe még senkit sem temettek.

⁵⁴Készület napja volt és már égtek a szombati fények.

⁵⁵Vele mentek a Galileából jött asszonyok is, hogy lássák a sírt, s hogy hogyan temetik el testét.

⁵⁶Hazatértükben illatszereket és illatos olajat vásároltak. A szombatot azonban a törvény szerint nyugalomban töltötték.