A főtanács határozata.

Az utolsó vacsora

¹Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepe, a húsvét.

²A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg őt. Féltek ugyanis a néptől.

Júdás eladja Mesterét.

³Akkor a sátán megszállta karióti Júdást, egyiket a tizenkettő közül.

⁴Elment, hogy tárgyaljon a főpapokkal és az elöljárókkal, hogyan szolgáltathatná ki nekik.

⁵Azok örömmel fogadták és megígérték, hogy pénzt adnak neki.

⁶Ő beleegyezett, és csak a kedvező alkalmat kereste, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik.

A húsvéti vacsora.

⁷Eljött a kovásztalan kenyér napja, amikor meg szokták ölni a húsvéti bárányt.

⁸Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: „Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elfogyaszthassuk.”

⁹„Hol készítsük el?” – kérdezték.

¹⁰„Menjetek a városba, felelte, találkoztok ott egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová belép,

¹¹és mondjátok a házigazdának: a Mester kérdezteti: hol az a terem, ahol tanítványaimmal elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát?

¹²Ő mutatni fog nektek egy tágas, étkezésre berendezett termet, ott készítsétek el.”

¹³Ők elmentek és úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát.

¹⁴Mikor eljött az ideje, asztalhoz telepedett tizenkét apostolával.

¹⁵Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek.

¹⁶Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában.”

¹⁷Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek és osszátok el magatok közt.

¹⁸Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg el nem jön Isten országa.”

Az eukarisztia alapítása.

¹⁹Aztán kenyeret vett kezébe, hálát adott, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt cselekedjétek emlékezetemre.”

²⁰Ugyanígy a vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amit értetek ontok.

²¹De nézzétek, az áruló keze velem van az asztalon.

²²Az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja.”

²³Erre kérdezgetni kezdték egymást, vajon melyikük az, aki ezt megteszi.

A tanítványok vetélkedése.

²⁴Versengés is támadt köztük, hogy melyikük nagyobb.

²⁵Ő azonban így szólt hozzájuk: „Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön, s akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőiknek hívatják magukat.

²⁶Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga.

²⁷Ki nagyobb: aki asztalnál ül, vagy aki fölszolgál? Ugye, az asztalnál ülő? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint a szolga.

²⁸Ti viszont kitartotok velem megpróbáltatásaimban.

²⁹Ezért nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta,

³⁰hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítéljétek Izrael tizenkét törzsét.”

Imádság Péterért.

³¹(Az Úr így folytatta:) „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát.

³²Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, hogy te egykor megtérve megerősítsd testvéreidet.”

³³„Uram, tört ki az, készen vagyok, hogy börtönbe, sőt halálba menjek veled.”

³⁴Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogod tagadni, hogy ismersz.”

³⁵Aztán tovább beszélt hozzájuk: „Mikor erszény, tarisznya és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e hiányt valamiben?” „Semmiben” – felelték.

³⁶„Most azonban, folytatta, akinek erszénye van, vigye magával, ugyanúgy tarisznyáját is. Akinek nincs, adja el köntösét és vegyen kardot.

³⁷Mondom nektek: meg kell valósulnia annak, amit az Írás mond: és a gonosztevők közé számították. Sorsom ugyanis beteljesedik.”

Jézus szenvedése

³⁸„Uram, kiáltották, nézd itt van két kard.” Ő csak annyit mondott: „Elég.”

Jézus halálfélelme.

³⁹Ezután kiment és szokása szerint az Olajfák hegyére tartott. Tanítványai követték.

⁴⁰Mikor odaért, így szólt hozzájuk: „Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek.”

⁴¹Aztán mintegy kőhajításnyira tovább ment és térdre borulva így imádkozott:

⁴²„Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.”

⁴³Akkor megjelent egy angyal a mennyből és megerősítette.

⁴⁴Majd halálfélelem vett erőt rajta és még állhatatosabban imádkozott. Verejtéke, mint megannyi vércsepp hullott a földre.

⁴⁵Aztán abbahagyta imádságát és tanítványaihoz ment, de a szomorúságtól kimerülten, alva találta őket.

⁴⁶„Mit alusztok? – szólt rájuk, keljetek föl és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!”

Jézust elfogják.

⁴⁷Még beszélt, amikor megjelent egy csapat. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz lépett és megcsókolta.

⁴⁸Jézus erre megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”

⁴⁹Mikor tanítványai látták, hogy mi készül, így kiáltottak: „Uram, vágjunk közéjük karddal?”

⁵⁰Egyikük máris rásújtott a főpap szolgájára és levágta jobb fülét.

⁵¹„Hagyjátok abba” – szólt rájuk Jézus. Aztán megérintette a fülét és meggyógyította.

⁵²Az ellene kivonuló főpapoknak, a templomőrség elöljáróinak és a véneknek pedig ezt mondta Jézus: „Mint valami rabló ellen, úgy vonultatok ki kardokkal és dorongokkal!

⁵³Naphosszat együtt voltam veletek a templomban, mégsem emeltetek rám kezet. De ez a ti órátok: a sötétség hatalmáé.”

Péter tagadása.

⁵⁴Akkor elfogták és a főpap házába kísérték. Péter messziről követte.

⁵⁵Ott az udvar közepén tüzet raktak és körülülték. Péter is közéjük ült.

⁵⁶Egy cselédlány meglátta, hogy ott ül a tűznél, szemügyre vette és megjegyezte: „Ez is vele volt.”

⁵⁷De ő tagadta: „Asszony, nem ismerem őt.”

⁵⁸Röviddel ezután meglátta őt egy másik: „Te is közéjük tartozol” – szólt rá. „Ember, tagadta Péter, nem tartozom közéjük.”

⁵⁹Alig telt el egy óra, ismét bizonygatta valaki: „De bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.”

⁶⁰„Ember, tagadta Péter újra, nem tudom mit beszélsz.” Még beszélt máris megszólalt a kakas.

⁶¹Az Úr erre megfordult és rátekintett Péterre. Péter akkor visszaemlékezett, hogy mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma a kakas szól, háromszor fogsz megtagadni engem.”

⁶²Kiment és keserves sírásra fakadt.

Jézus a főtanács előtt.

⁶³Az emberek, akik őrizték, csúfot űztek belőle és bántalmazták.

⁶⁴Szemét bekötötték, (arcul ütötték) és így gúnyolták: „Találd el, ki ütött meg?”

⁶⁵Aztán mindenféle szidalommal illették.

⁶⁶Amint megvirradt, összegyűltek a nép vénei, a főpapok és az írástudók, és gyülekezetük elé állították őt. „Ha te vagy a Messiás, szólították föl, mondd meg nekünk.”

⁶⁷Ő azonban így felelt: „Ha állítom, nem hiszitek el.

⁶⁸Ha kérdezlek titeket, nem feleltek (és nem engedtek szabadon).

⁶⁹Mostantól fogva azonban az Emberfia a mindenható Isten jobbján fog ülni.”

⁷⁰Erre egyhangúlag közbevágtak: „Tehát te vagy az Isten fia?”

⁷¹„Jól mondjátok: én vagyok” – felelte. „Mi szükségünk van még tanúkra, kiáltották, hiszen magunk hallottuk, saját szájából.”