Az asszonyok a sírnál.

Jézus föltámadása és mennybemenetele

¹A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz és magukkal vitték az előkészített illatszereket is.

²A követ a sírtól elhengerítve találták.

³Amikor beléptek, nem találták az Úr Jézus testét.

⁴Még magukhoz sem tértek meglepetésükből, amikor ragyogó öltözetben két férfi állt mellettük.

⁵Félelmükben földre szegezték tekintetüket, de azok megszólították őket: „Mit keresitek az élőt a holtak közt?

⁶Nincs itt, föltámadt. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, amikor még Galileában volt:

⁷az Emberfiának, mondta, bűnös emberek kezére kell kerülnie, keresztre feszítik, de harmadnapra föltámad.”

⁸Akkor eszükbe jutottak ezek a szavak.

⁹Visszatérve a sírtól jelentették mindezt a tizenegynek és a többieknek.

¹⁰Mária Magdolna, Johanna, Mária, Jakab anyja és még mások hozták ezt a hírt az apostoloknak.

¹¹De azok bolond beszédnek tartották szavaikat és nem hittek nekik.

¹²Péter azonban menten a sírhoz futott. Amikor behajolt, csak az ott heverő lepleket látta. Igen meglepődött a látványon és hazament.

Az emmauszi tanítványok.

¹³Ketten közülük még aznap egy Emmausz nevű faluba mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyira fekszik.

¹⁴Közben beszélgettek mindarról, ami történt.

¹⁵Miközben így beszélgettek és tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett és csatlakozott hozzájuk.

¹⁶De szemük el volt takarva, hogy föl ne ismerjék.

¹⁷Megszólította őket: „Miről társalogtok itt az úton?” Erre szomorúan megálltak.

¹⁸Egyikük, akit Kleofásnak hívtak, hozzáfordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?”

¹⁹„Micsoda?” – kérdezte. „A názáreti Jézus esete, felelték, aki szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt.

²⁰Főpapjaink és elöljáróink halálra ítélték és keresztre feszítették.

²¹Mi viszont azt reméltük, hogy ő fogja megszabadítani Izraelt. De ma már harmadnapja annak, hogy ez történt.

²²Igaz, hogy néhány közénk tartozó asszony megzavart minket.

²³Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él.

²⁴Társaink közül néhányan a sírhoz mentek és úgy találtak mindent, ahogy az asszonyok mondták. Őt magát azonban nem látták.”

²⁵Erre ő így szólt: „Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek!

²⁶Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”

²⁷Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázta, ami az Írásokban róla szól.

²⁸Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akart volna menni.

²⁹De azok marasztalták: „Maradj velünk, kérték, mert esteledik és már lemenőben van a Nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon.

³⁰Mikor asztalhoz ültek, kenyeret vett kezébe, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik.

³¹Erre megnyílt szemük és fölismerték. De ő eltűnt előlük.

³²„Ugye lángolt a szívünk, mondták egymásnak, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az Írásokat?”

³³Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat.

³⁴Azok ezzel fogadták őket: „Az Úr valóban föltámadt és megjelent Simonnak.”

³⁵Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy hogyan ismerték föl a kenyértörésnél.

Jézus megjelenik az apostoloknak.

³⁶Miközben erről beszéltek, Jézus megjelent közöttük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek! (Én vagyok, ne féljetek.)”

³⁷Zavarukban és félelmükben azt hitték, hogy szellemet látnak.

³⁸De ő így szólt hozzájuk: „Miért vagytok megzavarodva? S miért támad kétely szívetekben?

³⁹Nézzétek kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, mint nekem.”

⁴⁰E szavakra megmutatta nekik kezét és lábát.

⁴¹De mivel örömükben még mindig nem hittek és még mindig a meglepetés hatása alatt álltak, megkérdezte tőlük: „Van itt valami ennivalótok?”

⁴²Adtak neki egy darab sült halat (és lépesmézet).

⁴³Fogta, szemük láttára evett belőle (és a maradékot odaadta nekik).

Búcsúbeszéd.

⁴⁴Aztán így szólt hozzájuk: „Ez az, amit mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesülnie mindannak, amit Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban megjövendöltek rólam.”

⁴⁵Akkor megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat.

⁴⁶Majd így folytatta: „Meg volt tehát írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell és harmadnapon halottaiból föl kell támadnia.

⁴⁷Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni, Jeruzsálemtől kezdve, minden népnek.

⁴⁸Ti tanúi vagytok ezeknek.

⁴⁹Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el a magasságból titeket.”

Jézus mennybemenetele.

⁵⁰Ezután kivezette őket Betánia közelébe és kezét fölemelve megáldotta őket.

⁵¹Áldás közben eltávozott tőlük és fölment a mennybe.

⁵²Azok leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe.

⁵³Állandóan a templomban tartózkodtak, dicsérték és magasztalták Istent. (Amen.)