A megigazulás a hitből ered.

Az apostol tanítása a megigazulásról

¹Ti oktalan galaták! Ki igézett meg titeket, (hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak) titeket, akiknek szeme elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust?

²Csak ezt akarom tőletek tudni: a törvény tettei által kaptátok a Lelket, vagy a hit elfogadása által?

³Annyira oktalanok vagytok, hogy amit lélekkel kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni?

⁴Hiába éltétek át mindezt? Hátha csakugyan hiába!

⁵Aki tehát a Lelket adja nektek s csodákat művel köztetek, a törvény tettei alapján teszi, vagy a hit elfogadása által?

Ábrahám példája.

⁶Ugyanúgy áll a dolog mint Ábrahámmal: „Hitt Istennek s ez megigazulására szolgált.”

⁷Értsétek meg tehát, hogy aki hisz, az Ábrahám fia.

⁸Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten a hit által teszi megigazultakká a pogányokat, előre hirdette Ábrahámnak: „Benned részesül áldásban minden nemzet.”

⁹Eszerint azok, akik hisznek, áldásban részesülnek a hívő Ábrahámmal.

¹⁰Azok viszont, akik a törvény tetteire támaszkodnak, átok alatt állnak. Meg van ugyanis írva: „Átkozott mindaz, aki hűségesen meg nem tartja, ami a törvény könyvében áll.”

¹¹Ebből nyilvánvaló, hogy a törvény által senki meg nem igazul Isten előtt, mert: „Az igaz a hitből él.”

¹²A törvény azonban nem a hitből van, hanem: „Aki teljesíti, élni fog általa.”

¹³Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor az átok hordozójává lett értünk. Hiszen ez is meg van írva: „Átkozott mindaz, aki a fán függ.”

¹⁴Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hit által elnyerjük a Lélek ígéretét.

¹⁵Testvérek! Emberi szokásra hivatkozom. Valakinek jogerős végrendeletét senki sem érvénytelenítheti, s nem változtathat rajta.

¹⁶Nos, az ígéret Ábrahámnak és leszármazottjának szólt. Nem így olvassuk: „és leszármazottainak”, mintha sokaknak szólna, hanem csak egynek: „leszármazottadnak”, s ez Krisztus.

¹⁷Ezzel azt akarom mondani: az Isten által korábban jogerőre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendővel később adott törvény nem érvényteleníti, hogy ígéret semmissé váljék.

¹⁸Ha ugyanis a törvényből származnék az örökség, akkor nem az ígéretből. Ábrahámot viszont az ígéret alapján ajándékozta meg Isten.

A törvény rendeltetése.

¹⁹Mire való tehát a törvény? A törvényszegések végett lépett érvénybe, míg el nem jön az utód, akinek az ígéret szólt. Angyalok által lépett érvénybe, közvetítő útján.

²⁰A közvetítő azonban nem csak egynek a közvetítője, az Isten pedig egy.

²¹Ellentétben áll tehát a törvény Isten ígéreteivel? Semmi esetre sem! Akkor származnék a megigazulás valóban a törvényből, ha volna éltető erő a törvényben.

²²De az Írás mindent a bűn alá foglalt, hogy az ígéretben Jézus Krisztus hite által részesüljenek a hívők.

²³Mielőtt a hit elérkezett volna, a törvény fogott össze és őrzött minket a hit számára, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt.

²⁴Így a törvény Krisztushoz vezető nevelőnkké lett, hogy a hit által igazuljunk meg.

²⁵A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól.

²⁶Isten fiai vagytok ugyanis mindnyájan a Krisztus Jézusba vetett hit által.

²⁷Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusra, Krisztust öltöttétek magatokra.

²⁸Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok Krisztus Jézusban.

²⁹Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.