Krisztus eljövetelével megszűnik a törvény.

¹Azt gondolom: amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a rabszolgától, jóllehet mindennek ura.

²Gyámok és gondviselők alá van rendelve atyjától meghatározott ideig.

³Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgálatában álltunk.

⁴De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, s a törvény alattvalója lett.

⁵Ki kellett ugyanis váltania a törvény alá rendelteket, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.

⁶Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!”

⁷Tehát nem rabszolga többé, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten által örökös is.

Óvás a visszaeséstől.

⁸Annak idején még nem ismertétek Istent, s olyan isteneknek szolgáltatok, akik természetük szerint nem azok.

⁹Most azonban, amikor Istent megismertétek, sőt Isten is ismer titeket, hogyan térhettek vissza az erőtlen és nyomorúságos elemekhez, amelyeknek újból szolgálni akartok?

¹⁰Napokat és hónapokat, ünnepi időket és esztendőket tartotok meg gondosan.

¹¹Aggódom miattatok, hogy talán hiába is fáradtam értetek.

¹²Kérlek titeket, testvérek: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyanná lettem, mint ti. Semmivel sem bántottatok meg engem.

¹³Hiszen tudjátok, hogy először a test erőtlenségében hirdettem nektek az evangéliumot,

¹⁴s mekkora próbát kellett kiállnotok testi állapotom miatt. De ti mégsem vetettetek meg s nem utasítottátok vissza, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.

¹⁵Hova tűnt a lelkesedéstek? Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki s adtátok volna nekem.

¹⁶Hát azzal lettem ellenségetekké, hogy igazat mondok nektek?

¹⁷Némelyek nem jó szándékkal buzgólkodnak köztetek, hanem el akarnak fordítani tőlem, hogy velük tartsatok.

¹⁸Jó, hogyha mindig lelkesedtek a jóért, s nemcsak akkor, mikor nálatok vagyok.

¹⁹Fiaim, a szülés fájdalmait szenvedem értetek újra, míg Krisztus ki nem alakul bennetek!

²⁰Szeretnék most nálatok lenni és hangomon változtatni, mert aggódom miattatok.

A szolgaság és a szabadság fiai.

²¹Mondjátok csak, akik a törvény igájába kívánkoztok: nem értitek a törvényt?

²²Az Írásban ugyanis úgy olvassuk, hogy Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól.

²³Aki a szolgálótól való, test szerint született, aki pedig a szabadtól, az ígéret alapján.

²⁴Ennek képletes értelme van. Ezek az asszonyok a két szövetséget jelentik. Az egyik Sína hegyéről való és szolgaságra szül: ez Hágár.

²⁵Hágár ugyanis az Arábiában lévő Sína hegyét jelenti, s a mai Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt szolgaságban él.

²⁶A szabad viszont a magasságbeli Jeruzsálemet jelenti: ez a mi anyánk.

²⁷Hiszen meg van írva:
„Örvendj te magtalan, ki nem szülsz,
ujjongj és kiálts, ki fájdalmat nem ismersz,
mert több a gyermeke a magányosnak,
mint annak, akinek férje van.”

²⁸Ti pedig, testvéreim, mint Izsák, az ígéret fiai vagytok.

²⁹De mint akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is.

³⁰Mit is mond az írás? „Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával.”

³¹Így tehát, testvérek, nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi.