Saul megtérése.

¹Saul pedig még mindig dühtől lihegve halállal fenyegette az Úr tanítványait. A főpap elé járulva kérte,

²adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy megkötözve Jeruzsálembe hozhassa azokat a férfiakat és asszonyokat, akikről ki tudja deríteni, hogy ezt a tanítást követik.

³Útközben már Damaszkusz közelébe érkezett, amikor hirtelen mennyei fény ragyogta körül.

⁴A földre zuhanva hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”

⁵Erre megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” „Én vagyok Jézus, felelte, akit te üldözöl. (Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod.” Erre megremegve és álmélkodva így szólt: „Uram, mit akarsz tőlem, mit tegyek?” Az Úr ezt válaszolta:)

⁶„Kelj föl, menj be a városba, ott majd megmondják, mit kell tenned.”

⁷Útitársai lenyűgözve álltak mellette, mert, bár a hangot hallották, senkit sem láttak.

⁸Saul meg, mikor föltápászkodott a földről, hiába a nyitotta ki a szemét, semmit sem látott. Úgy vezették be kézen fogva Damaszkuszba.

⁹Három napig nem látott s étlen-szomjan maradt.

¹⁰Élt akkor Damaszkuszban egy Ananiás nevű tanítvány. Ezt az Úr látomásban megszólította: „Ananiás!” „Itt vagyok Uram”, felelte.

¹¹Az Úr ekkor ezt az utasítást adta neki: „Azonnal menj el az úgynevezett Egyenes utcába. Júdás házában keress föl egy Saul nevű tarzusi férfit, most éppen imádkozik.”

¹²Az látomásban megpillantott akkor egy Ananiás nevű férfit, amint belép és ráteszi kezét, hogy visszanyerje látását.

¹³„Uram, felelte Ananiás, többfelől hallottam erről az emberről, hogy milyen sokat ártott Jeruzsálemben szentjeidnek.

¹⁴Itt meg fölhatalmazása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verje mindazokat, akik a te nevedet hívják segítségül.”

¹⁵Az Úr azonban így szólt hozzá: „Menj csak, mert őt választottam eszközül, hogy nevemet hirdesse a pogányok, királyok és Izrael fiai előtt,

¹⁶Megmutatom majd neki, mennyit kell értem szenvednie.”

¹⁷Ananiás elindult, belépett a házba és e szavak kíséretében tette rá a kezét: „Saul testvérem, engem az Úr Jézus küldött, aki megjelent előtted az ide vezető úton, hogy visszanyerd látásodat és eltelj Szentlélekkel.”

¹⁸Tüstént valami hályogféle vált le a szeméről és visszanyerte szeme világát.

Saul első föllépése.

¹⁹Erre azonnal megkeresztelkedett, majd ételt vett magához és erőre kapott.

²⁰Ezután bizonyos ideig a damaszkuszi tanítványok között tartózkodott.

²¹Hamarosan hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.

²²Azok pedig, akik hallgatták, csodálkozva megjegyezték: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben vesztére tört azoknak, akik ennek az embernek hívei, s ide is azért jött, hogy bilincsbe verve hurcolja őket a főpapok elé?”

²³Saul pedig mind nagyobb erővel lépett föl és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, mivel bizonyította, hogy Jézus a Messiás.

²⁴Hosszabb idő elmúltával a zsidók azon kezdtek tanakodni, hogy megölik őt.

²⁵Saulnak azonban tudomására jutott a tervük. Azok viszont még a kapukat is éjjel-nappal szemmel tartották, hogy meg tudják gyilkolni.

²⁶Végül a tanítványok éjnek idején a falon keresztül szöktették ki, úgy, hogy egy kosárban bocsátották le.

²⁷Jeruzsálembe érve a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mindenki tartott tőle, mert nem akarták elhinni, hogy ő is tanítvánnyá lett.

²⁸Végül Barnabás maga mellé vette és elkísérte az apostolokhoz. Elbeszélte nekik, hogyan látta meg útközben az Urat, hogy az mit mondott neki, s hogy milyen nyíltan kiállott Damaszkuszban Jézus ügye mellett.

²⁹Ettől kezdve velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan megvallotta az Urat.

³⁰A görög nyelvű zsidókhoz is beszélt és vitába szállt velük. Ezek azonban az élete ellen törtek.

Péter liddai és joppei tartózkodása.

³¹Amikor ez a testvérek tudomására jutott, lekísérték Cézáreába és Tarzusba küldték.

³²Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békét élvezett és tovább terjedt. Az Úr félelmében élt és a Szentlélek vigasza töltötte el.

³³Péter ekkor mindenfelé körüljárt és így eljutott a liddai hívekhez is.

³⁴Itt egy Éneász nevű béna emberre talált, aki már nyolc éve ágyban fekvő beteg volt.

³⁵„Éneász, szólította meg Péter, Urunk Jézus Krisztus meggyógyít téged. Kelj föl és vesd be ágyadat.”

³⁶Az föl is kelt erre azonnal. Lidda és Száron valamennyi lakója megtekintette és megtért az Úrhoz.

³⁷Joppéban éIt akkor egy Tabita nevű asszony. A neve annyit jelent, mint gazella. Ez egészen a jócselekedeteknek és az alamizsnálkodásnak szentelte magát.

³⁸Éppen azokban a napokban megbetegedett és meghalt. Lemosták tehát és kiterítették az emeleti teremben.

³⁹Minthogy pedig Joppé közel van Liddához és a tanítványok meghallották, hogy Péter ott tartózkodik, két embert küldtek hozzá ezzel a kéréssel: „Ne sajnáld a fáradságot és jöjj el hozzánk!”

⁴⁰Péter erre velük együtt útnak indult. Amint megérkezett, fölvezették a fölső szobába. Az özvegyek mind körülállták és sírva mutogatták neki azokat a köntösöket és ruhákat, amelyeket Tabita még életében készített számukra.

⁴¹Péter mindenkit kiküldött, azután térdre borulva imádkozott. Majd a halott felé fordulva így kiáltott: „Tabita, kelj föl!” Erre az fölnyitotta szemét, s mikor meglátta Pétert, fölült.

⁴²Ő odanyújtotta kezét és fölsegítette. Azután behívta a híveket meg az özvegyeket és átadta nekik az életre keltettet.

⁴³Az eseménynek egész Joppéban híre terjedt és sokan hívei lettek az Úrnak.

⁴⁴Péter pedig még meglehetősen sok ideig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.