Kornéliusz látomása.

A pogánymisszió kezdetei.

¹Cezáreában élt akkor egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliainak nevezett zászlóalj századosa.

²Jámbor és istenfélő ember volt egész házanépével együtt. Sok alamizsnát osztott ki a nép között, és állandóan imádkozott Istenhez.

³Egyszer a nap kilencedik órájában egy látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala belép hozzá és megszólítja: „Kornéliusz!”

⁴Ő rátekintett és megrémülve kérdezte: „Mi az, Uram?” Az így szólt: „Imádságaid és alamizsnád fölszálltak Isten színe elé s ő megemlékezett róluk.

⁵Azért most küldj néhány embert Joppéba, és hívasd ide Simont, akit más néven Péternek hívnak.

⁶Ez egy bizonyos Simon tímárnak a tengerparton fekvő házában vendégeskedik. (Ő majd megmondja neked mi tévő légy.)”

⁷A hírhozó angyal távozása után magához hívatott két cselédet és egy parancsnoksága alatt álló istenfélő katonát.

⁸Mindent elbeszélt nekik s aztán elküldte a őket Joppéba.

Péter joppéi látomása.

⁹Másnap, mikor ezek úton voltak és már közeledtek a városhoz, Péter körülbelül a hatodik óra felé fölment a tetőre imádkozni.

¹⁰Közben megéhezett s enni szeretett volna. Mialatt ennivalót készítettek számára, elragadtatásba esett.

¹¹Látta, hogy megnyílik az ég és valami lepedőféle ereszkedik le négy csücskénél fogva a földre.

¹²Mindenféle négylábú állat, földi csúszómászó és égi madár volt benne.

¹³„Rajta Péter, szólt hozzá egy hang, öld meg és egyél!”

¹⁴„Szó sincs róla Uram, felelte Péter, hiszen sohasem ettem semmi közönségeset vagy tisztátalant.”

¹⁵De a hang újból, másodszor is rászólt: „Amit az Isten tisztává tett, te ne tartsd tisztátalannak!”

¹⁶Ez harmadszor is megismétlődött, s végül a tárgy hirtelen fölemelkedett az égbe.

Kornéliusz küldöttei Péterhez érkeznek.

¹⁷Péter még azon tűnődött, mit jelenthet ez a látomás, amelyben része volt, mikor Kornéliusz küldöttei Simon háza után tudakozódva megálltak a kapu előtt.

¹⁸Hangos szóval érdeklődtek, hogy Simon, más nevén Péter, ott van-e szálláson.

¹⁹Amint tehát Péter a látomáson töprengett, azt mondta neki a Lélek: „Nézd, három ember keres téged.

²⁰Azonnal menj le hozzájuk. Ne tétovázz, hanem menj velük, mert én küldtem őket.”

²¹Erre Péter lement az emberekhez és így szólt: „Én vagyok, akit kerestek. Mi járatban vagytok?”

²²Azok így feleltek: „Kornéliusz százados, aki az egész zsidó lakosság tanúsága szerint derék és istenfélő férfi, egy szent angyaltól intést kapott, hogy hívasson téged házába és hallgassa meg beszédedet.”

Péter meglátogatja Kornéliuszt.

²³Erre betessékelte a házba és vendégül látta őket.

²⁴Másnap velük együtt útnak indult.

²⁵Néhány joppéi testvér is velük tartott. Következő nap beértek Cézáreába. Kornéliusz már várta őket; rokonait és bizalmas barátait is egybehívta.

²⁶Mikor Péter odaért, Kornéliusz elébe sietett és lábához borulva hódolt előtte.

²⁷Péter azonban fölemelte őt és azt mondta: „Kelj föl, hiszen én is csak ember vagyok.”

²⁸Mikor azután vele beszélgetve beljebb került és ott találta a nagy számban egybegyűlteket, ezekkel a szavakkal fordult hozzájuk:

²⁹„Tudjátok, mennyire tilos a zsidó embernek, hogy idegenhez csatlakozzék vagy vele érintkezzék. Nekem azonban Isten tudomásomra hozta, hogy egy ember sem nevezhető közönségesnek vagy tisztátalannak.

³⁰Ezért ellenkezés nélkül eleget tettem a meghívásnak. Most viszont szeretném tudni, mi célból hívattatok engem?”

³¹„Éppen most van négy napja, felelte Kornéliusz, hogy a kilencórai imádságot végeztem házamban.

³²Egyszer csak egy ragyogó ruhájú férfi jelent meg előttem és ezt mondta:
Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságodat és megemlékezett alamizsnáidról.

³³Küldj ezért Joppéba és hívasd Simont, akit más néven Péternek hívnak s aki Simon tímárnak a tengerparton fekvő házában tartózkodik.

³⁴Tüstént üzentem tehát érted és te voltál olyan szíves és eljöttél. Most tehát mindnyájan az Úr színe előtt várjuk, hogy meghallgassuk mindazt, amire neked az Úr megbízatást adott.”

³⁵Ekkor Péter így kezdett beszélni: „Valóban el kell ismernem, hogy Isten nem személyválogató.

³⁶Ellenkezőleg, bármely nemzethez
tartozó ember kedves előtte, ha eltölti az ő félelme és igaz tetteket visz végbe.

³⁷Ő Izrael fiai előtt hallatta szavát, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által, aki a mindenség Ura.

³⁸Ti tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában a János által hirdetett keresztség után,

³⁹s hogy miként kente föl Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal; s ez ahol csak megfordult, jót tett és meggyógyította az ördögtől megszálltakat, mert vele volt az Isten.

⁴⁰Mi tanúi vagyunk mindannak, amit a zsidók földjén és Jeruzsálemben vett. Őt ugyan keresztfára feszítették és megölték,

⁴¹de Isten harmadnapon föltámasztotta és nyilvánvalóan megmutatta,

⁴²ha nem is az egész népnek, hanem az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk, akik vele együtt ettünk és ittunk holtából való föltámadása után.

⁴³Ő megparancsolta nekünk: hirdessük a népnek és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten élők és holtak bírájául rendelt.

⁴⁴Valamennyi próféta tanúságot tesz róla, hogy mindaz, aki hisz benne, általa elnyeri bűnei bocsánatát.”

⁴⁵Péter még ki sem mondta ezeket a szavakat, mikor a Szentlélek leszállt mindazokra, akik a beszédet hallgatták.

⁴⁶A zsidókeresztények, akik Péterrel együtt érkeztek oda, csodálkoztak, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.

⁴⁷Hallották ugyanis, hogy nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent.

⁴⁸„Meg lehet tagadni azoktól a keresztvizet, szólalt meg ekkor Péter, akik éppen úgy elnyerték a Szentlelket, mint mi?”

⁴⁹Elrendelte tehát, hogy kereszteljék meg őket Jézus Krisztus nevében. Tőle pedig azt kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.