¹Alighogy ezt mondta, kilehelte lelkét. Saul pedig helyeselte meggyilkolását.
Azon a napon nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével valamennyien szétszéledtek Júdea és Szamaria tájékára.

²Istvánnak pedig istenfélő emberek megadták a végtisztességet és igen megsiratták.

³Saul meg sanyargatta az egyházat: sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és asszonyokat és fogságba vetette őket.

⁴A szétszéledt hívek, ahol csak megfordultak, hirdették az igét.

⁵Így mikor Fülöp eljutott Szamaria városába, az ottaniaknak a Messiásról kezdett prédikálni.

⁶A tömeg, amikor látta és hallotta, hogy Fülöp csodákat művel, teljes figyelemmel hallgatta szavait.

⁷A tisztátalan lélek ugyanis nagy kiáltással eltávozott sok ördögtől megszállt emberből, s még sok béna és sánta is meggyógyult.

⁸E miatt aztán nagy lett az öröm abban a városban.

⁹Már régóta élt ebben a városban egy Simon nevű férfi. Ez varázsló volt, és elámította Szamaria népét azzal, hogy valami fontos személyiségnek adta ki magát.

¹⁰Az egész lakósság apraja-nagyja hallgatott rá, s azt mondták: „Ez az Istennek igazán hatalmas ereje!”

¹¹Ragaszkodtak hozzá, mert már jó ideje félrevezette őket varázslataival.

¹²De mikor hittek Fülöpnek, aki az Isten országát és Jézus Krisztust hirdette nekik, a férfiak és asszonyok egyaránt megkeresztelkedtek.

¹³Sőt maga Simon is hívő lett, s megkeresztelkedése után Fülöphöz szegődött. A jelek és a történt nagy csodák láttára pedig csodálattal telt el.

¹⁴Amikor a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost.

¹⁵Ezek odaérkeztük után imádkoztak értük, hogy rájuk szálljon a Szentlélek.

¹⁶Még ugyanis egyikükre sem szállt le, mivel addig csak az Úr Jézus nevében voltak megkeresztelve.

¹⁷Rájuk tették tehát kezüket, s azok megkapták a Szentlelket.

¹⁸Amint pedig Simon látta, hogy az apostolok kézrátételére leszáll a Szentlélek, pénzt ajánlott föl nekik e szavakkal:

¹⁹„Adjatok nekem is olyan hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, elnyerje a Szentlelket.”

²⁰Péter megfeddte: „Vesszen el a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten adományát pénzen meg lehet vásárolni.

²¹Semmi közöd vagy jogod sincs ehhez a dologhoz, mert szíved nem tiszta Isten előtt.

²²Térj meg tehát gonoszságodból, kérd Istent, hogy bocsássa meg szívednek ezt a gondolatát.

²³Látom ugyanis, hogy elöntött a keserű epe és rabul ejtett a gonoszság köteléke.”

²⁴„Könyörögjetek értem az Úrhoz, kérte ekkor Simon, hogy semmi se érjen abból, amiről beszéltetek.”

²⁵Azok pedig miután tanúságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszatértek Jeruzsálembe. Közben még sok szamariai faluban hirdették az evangéliumot.

²⁶Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: „Kelj föl és menj délre a Jeruzsálemből Gázába vezető elhagyott útra.”

²⁷Fölkerekedett tehát és odasietett. Akkor egy etióp ember – mégpedig az etiópok királynőjének, Kandakénak magas rangú udvari tisztje, főkincstárosa – éppen Jeruzsálemben volt imádkozni.

²⁸Visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasgatta.

²⁹A Lélek ekkor ezt sugallta Fülöpnek: „Indulj és szegődj ahhoz a kocsihoz!”

³⁰Fülöp oda is sietett és meghallotta, hogy Izajás prófétát olvassa. Megkérdezte tőle: „Ugyan bizony megérted-e, amit olvasol?”

³¹„Hogyan is érthetném, viszonozta az, hacsak valaki meg nem magyarázza?” Meg is kérte Fülöpöt, hogy szálljon föl és üljön melléje.

³²Az Írásnak pedig éppen a következő szakaszát olvasta:

³³Gyalázatos módon ítéltek fölötte.
Utódairól ki adhat számot?
Hisz élete elenyészik a földről.”

³⁴Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, érdeklődött Fülöptől az udvarnok, önmagáról vagy valaki másról?”

³⁵Erre Fülöp beszélni kezdett és ebből az Írásból kiindulva Jézust hirdette neki.

³⁶Amint így tovább haladtak az úton, egy tóhoz jutottak. Az udvarnok fölkiáltott: „Nézd csak, itt víz van: mi gátol meg abban, hogy megkeresztelkedjem?”

³⁷S ezzel megállíttatta a kocsit. Fülöp és az udvarnok bementek együtt a vízbe, s Fülöp megkeresztelte őt.

³⁸Alighogy kiléptek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvarnok nem is látta őt többé, de azért boldogan folytatta útját.

³⁹Fülöp pedig Azótusban termett és amíg csak Cézáreába nem ért, útközben minden helységben hirdette az evangéliumot.