István beszéde.

¹„Valóban így áll a dolog?” – kérdezte a főpap. Erre ő így kezdett beszélni:

²„Testvéreim és atyák, hallgassatok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak, Ábrahámnak, mikor az még Mezopotámiában tartózkodott, vagyis mielőtt Háránba költözött volna, és így szólt hozzá:

³Hagyd el földedet és rokonságodat, és menj arra a földre, amelyet én mutatok neked.

⁴Erre ő eltávozott a kaldeusok földjéről és Háránba költözött. Innen pedig atyja halála után erre a földre vezette át, ahol most ti laktok.

⁵Nem juttatott belőle neki még egy talpalatnyi földet sem, de megígérte, hogy birtokul adja majd neki és halála után utódainak – bár ekkor még nem volt fia.

⁶Isten azt is megmondta, hogy utódai hazátlanok lesznek idegen földön, s hogy szolgaságba hajtják és sanyargatják őket négyszáz esztendőn keresztül.

⁷De én ítéletet ülök a nemzet fölött, amelynek szolgái lesznek, mondta Isten, s ezután kivonulnak és ezen a helyen fognak nekem szolgálni.

⁸Egyben megkötötte vele a körülmetélős szövetségét. Így születik neki Izsák, akit körülmetélt a nyolcadik napon, Izsáknak meg Jákob, Jákobnak pedig a tizenkét pátriárka.

⁹A pátriárkák irigységből eladták Józsefet Egyiptomba.

¹⁰Isten azonban vele volt és minden viszontagságán keresztülsegítette. Kegyeltté tette és bölcsességet adott neki a fáraó, Egyiptom királya előtt, úgy, hogy ez megtette Egyiptom és egész udvara kormányzójává.

¹¹Akkoriban éhínség és nagy nyomor támadt egész Egyiptomban meg Kánaánban, és atyáink nem találtak élelmet maguknak.

¹²Jákob azonban meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona.

¹³Elküldte hát atyáinkat első ízben. Második útjuk alkalmával József fölfedte kilétét testvérei előtt, s így a fáraó előtt kitudódott József származása.

¹⁴Majd József magához hívatta atyját, Jákobot, hetvenöt lelket számláló egész rokonságával együtt.

¹⁵Jákob tehát leköltözött Egyiptomba, s ott halt meg ő is, atyáink is.

¹⁶Szíchembe szállították és abba a sírba temették el őket, amelyet Ábrahám ezüstpénzen vett meg a szíchemi Hémor fiaitól.

¹⁷Amikor már közel volt az Istentől Ábrahámnak tett ígéret ideje, a nép egyre nőtt és szaporodott Egyiptomban,

¹⁸amíg csak egy más király nem vette át az uralmat Egyiptom fölött, aki nem ismerte Józsefet.

¹⁹Ez álnok módon bánt a nemzetünkkel: azzal sújtotta atyáinkat, hogy ki kellett tenniük csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben.

²⁰Ebben az időben született Mózes, aki Isten kedveltje volt.

²¹Három hónapig az apai házban táplálták, s amikor kitették, a fáraó lánya vette magához és fia gyanánt neveltette.

²²Mózest megtanították az egyiptomiak minden bölcsességére. Szavaiban és tetteiben egyaránt hatalmas volt.

²³Amikor betöltötte negyvenedik évét, az a gondolata támadt, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait.

²⁴Mikor pedig látta, hogy egyikükkel igazságtalanul bánnak, védelmére kelt. Úgy állt bosszút a megkínzott emberért, hogy agyonütötte az egyiptomit.

²⁵Azt hitte, testvérei megértik, hogy Isten általa szabadítja föl őket, de azok nem értették meg.

²⁶Másnap megjelent köztük, amikor éppen perlekedtek. Ezekkel a szavakkal békítgette őket: emberek, testvérek vagytok, hát miért bántjátok egymást?

²⁷De az aki bántalmazta a társát, félrelökte és rászólt: Ki tett téged elöljárónkká vagy bírónkká?

²⁸Csak nem akarsz megölni, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit?

²⁹E szavak hallatára Mózes elmenekült és Madián földjére vándorolt, ahol két fia született.

³⁰Negyven esztendő telt el, mikor Sína hegyének pusztájában angyal jelent meg neki egy égő csipkebokor lángjában.

³¹Mózes a jelenség láttára meglepődött, amint azonban odament, hogy megtekintse, az Úr szava hallatszott:

³²én vagyok atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.

³³Mózes megrettent és nem mert odanézni. Az Úr pedig így beszélt hozzá: oldd le a sarut lábadról, mert szent föld az a hely, amelyen állsz.

³⁴Jól láttam népem nyomorúságát Egyiptomban, hallottam sóhajtásukat. Azért szálltam alá, hogy megszabadítsam őket. Most hát Egyiptomba küldelek téged.

³⁵Isten azt a Mózest küldte vezérül és szabadítóul a csipkebokorban megjelent angyal által, akit megtagadtak, mikor azt mondták: ki rendelt téged elöljárónkká vagy bírónkká?

³⁶Ő vezette ki őket, ő művelt csodajeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven esztendőn keresztül.

³⁷Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: hozzám hasonló prófétát támaszt majd nektek Isten testvéreitek közül, őt hallgassátok.

³⁸A pusztai együttlét során ő érintkezett az angyallal, aki Sína hegyén szólott hozzá és atyáinkhoz. Ő vette át az élet igéit, hogy közölje azokat velük.

³⁹Ám atyáink nem akartak engedelmeskedni neki, hanem visszautasították és szívükben visszavágytak Egyiptomba.

⁴⁰Ezért szólították föl Áront is: készíttess számunkra isteneket, azok vezessenek minket. Nem tudjuk ugyanis, mi történik Mózessel, aki kihozott minket Egyiptom földjéről.

⁴¹Egy borjúnak a bálványképét készítették el azokban a napokban. Áldozatot mutattak be a bálványnak és örömük telt saját kezük alkotásában.

Izrael háza, mutattatok-e be nekem véres és égő áldozatokat
negyven esztendőn keresztül a pusztában?

⁴²Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy a csillagsereget tiszteljék, amint meg van írva a próféták könyvében:

⁴³Ellenkezőleg, Molok sátrát, és istenetek,
Remfám csillagát hordoztátok magatokkal.
Ti magatok készítettétek e bálványokat, hogy imádjátok őket. Ezért Babilonon túl űzlek majd titeket.

⁴⁴A szövetség sátra atyáinkkal volt a pusztában. Így rendelte el ezt ő, amikor közölte Mózessel, hogy a látott minta szerint kell elkészítenie.

⁴⁵Ezt örökölték atyáink és behozták ide, mikor Józsue vezetésével birtokba vették a pogányok földjét, akiket Isten kiűzött atyáink elől. Így volt az egészen Dávid koráig.

⁴⁶Ő kegyelmet talált Istennél, és könyörgött hozzá, hadd készíthessen hajlékot Jákob Istenének.

⁴⁷A templomot azonban Salamon építette föl.

⁴⁸Csakhogy a Magasságbeli nem lakik emberi munkával emelt épületben, miként a próféta mondja:

⁴⁹Az én trónom az ég,
és a föld lábaim zsámolya.
Miféle házat építnétek nekem? – kérdi az Úr. Ugyan hol lenne az én nyugvóhelyem?

⁵⁰Hát nem az én kezem alkotott mindent?

⁵¹Ti keménynyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek! Mindig ellenálltatok a Szentléleknek, ti is, akárcsak atyáitok!

⁵²Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Leöldösték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. Ti pedig árulói és gyilkosai lettetek neki,

⁵³ti, akik az angyalok közvetítésével átvettétek ugyan a törvényt, de meg nem tartottátok.”

István vértanúsága, az első egyházüldözés.

⁵⁴Amikor ezt meghallották, szívüket elöntötte a méreg és fogukat vicsorították feléje.

⁵⁵Ő azonban Szentlélekkel eltelve föltekintett az égre, és megpillantva az Isten dicsőségét és Jézust,

⁵⁶amint az Isten jobbján áll, fölkiáltott: „Bizony látom a megnyílt eget, s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!”

⁵⁷Erre azok nagy hangon fölkiáltottak és befogták fülüket.

⁵⁸Azután egy emberként rárontottak s a városon kívül vonszolva megkövezték. A tanúk pedig ruhájukat egy Saul nevű ifjú lábához rakták le.

⁵⁹Amikor megkezdték István megkövezését, az így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!”

⁶⁰Mikor pedig térdre rogyott, fönnhangon kiáltotta: „Uram, ne ródd föl nekik ezt a bűnt!”