Hét diakónus választása.

¹Azokban a napokban, mivel egyre nőtt a tanítványok száma, zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen, mert özvegyeiket elhanyagolták a mindennapi alamizsnaosztogatásnál.

²Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványok gyülekezetét. „Nem volna rendjén, mondták, hogy az asztalnál szolgáljunk, s közben elhanyagoljuk az Isten igéjét.

³Azért testvérek, válasszatok ki magatok közül hét jó hírben álló, bölcs és Szentlélekkel eltelt férfit, és ezeket állítjuk be ebbe a munkába.

⁴Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.”

⁵Ez a beszéd az egész gyülekezet tetszését
megnyerte. Kiválasztották tehát Istvánt, akit hit és Szentlélek töltött el, továbbá Fülöpöt, Prohoroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát.

⁶Ezeket az apostolokhoz kísérték, azok pedig imádság közben rájuk tették kezüket.

⁷Isten igéje meg tovább terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnövekedett Jeruzsálemben, sőt a papok közül is tömegesen hódoltak meg a hitnek.

István ellen vádat emelnek.

⁸Istvánt kegyelem és erő töltötte el, és nagy csodajeleket művelt a nép között.

⁹Néhányan fölléptek ugyan a libertinusok, a cireneiek, az alexandriaiak meg a Kilíkiából és Ázsiából valók zsinagógájából,

¹⁰és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de olyan bölcsen beszélt a Lélek által, hogy nem tudtak ellenállni neki.

¹¹Erre fölbujtottak néhány embert, akik ezt állították: „Hallottuk, amint káromló szavakat mondott Mózes és Isten ellen.”

¹²Így aztán annyira fölizgatták a népet, a véneket és az írástudókat, hogy végül is rárontottak, megragadták és elhurcolták a főtanács elé.

¹³Ott hamis tanúkat szólaltattak meg: „Ez az ember minduntalan a szent hely és a törvény ellen beszél.

¹⁴Hallottuk ugyanis, mikor azt hangoztatta, hogy a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat.”

¹⁵Erre a főtanács valamennyi tagja mind őt figyelte, s olyannak látták arcát, mint egy angyalét.