Pál Efezusba érkezik.

¹Apolló korintusi tartozkódása idején Pál a felső tartományokon áthaladva Efezusba érkezett.

²Itt néhány tanítványra talált. „Megkaptátok a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” – kérdezte tőlük. „Még csak nem is hallottuk, felelték azok, hogy van-e Szentlélek.”

³Erre megkérdezte: „Hogyan keresztelkedtetek meg akkor?” „János keresztségével” – válaszolták.

⁴„János a bűnbánat keresztségével keresztelt, magyarázta ekkor Pál, a népet meg arra bíztatta, hogy higgyenek abban, aki őutána jön, vagyis Jézusban.”

⁵Ennek hallatára megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.

⁶Mikor pedig Pál rájuk tette kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak.

⁷Ezek az emberek együttvéve mintegy tizenketten voltak.

Az efezusi apostolkodás.

⁸Azután a zsinagógába bejárogatva három hónapon át bátor tevékenységet fejtett ki és meggyőző beszédeket mondott az Isten országáról.

⁹Némelyek azonban megátalkodtak és nem fogadták be a hitet, sőt gyalázták a tanítást a nyilvánosság előtt. Ezért eltávozott közülük, a tanítványokat is különválasztotta tőlük és egy bizonyos Tirannosz iskolájában mindennap beszélt hozzájuk.

¹⁰Ez így tartott két esztendeig, úgyhogy Ázsia minden lakója, a zsidók és pogányok egyaránt hallották az Úr igéjét.

¹¹Isten rendkívüli csodákat is művelt Pál útján.

¹²Még kendőit és kötényét is levették róla, és mikor betegekre terítették, a betegség elhagyta azokat s a gonosz lelkek is kiszálltak belőlük.

¹³Némely csatangoló zsidó ördögűző szintén megkísérelte, hogy az Úr nevét olvassa rá a gonosz lelkektől megszállottakra. Ezt mondták: „Rád olvasom Jézust, akit Pál hirdet.”

¹⁴Egy zsidó főpapnak, Szkévának hét fia is próbálkozott ezzel.

¹⁵A gonosz lélek azonban így vágott vissza nekik: „Jézust ismerem, Pálról is tudok, de ti kik vagytok?”

¹⁶S ezzel az ember, akiben a gonosz lélek lakott, rájuk vetette magát. Kettőjüket leteperte és úgy elbánt velük, hogy ruhátlanul és sebektől borítva menekültek ki abból a házból.

¹⁷Erről azután Efezus valamennyi lakója, zsidó és pogány egyaránt tudomást szerzett. Mindnyájukat nagy félelem fogta el és nagy lett a becsülete az Úr Jézus nevének.

¹⁸Sok hívő előállott és nyíltan föltárta tetteit.

¹⁹Azok közül pedig, akik varázslással foglalkoztak, jó sokan összehordták könyveiket és mindenki szeme láttára elégették, Ezek értéke ötvenezer ezüstre volt becsülhető.

²⁰Így az Úr erejének segítségével az ige tovább terjedt és gyarapodott.

²¹Az események után Pál lelkében az a terv érlelődőtt meg, hogy átmegy Makedóniába és Achájába, azután pedig Jeruzsálembe utazik. „Ottlétem után, mondta, még Rómát is látnom kell.”

²²Segítőtársai közül kettőt, Timóteust és Erasztoszt Makedóniába küldte, maga egy ideig még Ázsiában maradt.

Az ezüstművesek zavargása.

²³Ebben az időben nem kis zavargás támadt az (Úr) tanításával kapcsolatban.

²⁴Egy Demetriosz nevű ezüstműves ezüst Artemisz-templomocskák készítésével nem csekély keresethez juttatta az iparosokat.

²⁵Egybegyűjtötte tehát őket és a többi hasonló foglalkozásúakat és így szólt hozzájuk: „Emberek! Tudjátok, hogy ez a mesterség biztosítja jólétünket.

²⁶Látjátok és halljátok azt is, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem majdnem egész Ázsiában nagy tömeget meggyőzött és más fölfogásra bírt. Azt mondja ugyanis, hogy nem istenek azok, amiket kézzel csinálunk.

²⁷Ezzel azonban nemcsak az a veszély fenyeget, hogy megvetik mesterségünket, hanem az is, hogy semmibe veszik a nagy istennő, Artemisz templomát, és káros következménnyel lesz fölségére, pedig egész Ázsia, sőt az egész világ tiszteli.”

²⁸Mikor ezt hallották, elöntötte őket a düh és felkiáltottak: „Nagy az efezusiak Artemisze!”

²⁹Az egész városban nagy fölfordulás keletkezett. Közös megegyezéssel a színházba rohantak, magukkal hurcolva a makedóniai Gájuszt és Arisztarchuszt, Pál társait.

³⁰Erre Pál a nép közé akart menni, de a tanítványok nem engedték.

³¹Néhányan az ázsiai főtisztviselők közül is, akik barátai voltak, üzenetet küldtek neki azzal a kéréssel, hogy ne menjen a színházba.

³²Ott meg össze-vissza kiabáltak, mert a zűrzavar olyan nagy volt a népgyűlésben, hogy többnyire még azt sem tudták, miért gyűltek össze.

³³Végül megbízták a tömegből Sándort, mivel a zsidók előtuszkolták. Sándor kezével hallgatást intett és védekezni akart.

³⁴De mikor észrevették, hogy zsidó, lármában törtek ki és mindnyájan vagy két órán keresztül harsogták: „Nagy az efezusiak Artemisze!”

³⁵Végre a jegyző lecsöndesítette a tömeget. „Efezusi férfiak, szólította meg őket, van-e ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy Artemisznek és égből alászállott szobrának imádója?

³⁶Minthogy efelől senki sem kételkedik, le kell higgadnotok, és nem szabad semmit sem meggondolatlanul tennetek.

³⁷Idehoztátok ezeket az embereket, pedig nem szentségtörők s nem is káromolták a mi istennőnket.

³⁸Ha tehát Demetriosznak és iparostársainak panaszuk van valaki ellen, a törvénynapok és helytartók rendelkezésükre állnak, ott tegyenek panaszt.

³⁹Ha meg másvalami vitás kérdés merül föl, azt a törvényszerű népgyűlésen lehet elintézni.

⁴⁰Még abba a veszélybe kerülhetünk ugyanis, hogy följelentenek minket a mai zavargás miatt és semmi okot sem tudunk fölhozni, amivel számot tudnánk adni erről a csődületről.” Ezeket mondva föloszlatta a gyűlést.