Pál korintusi tartózkodása.

¹Ezek után Pál Athénből Korintusba távozott.

²Itt találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval és feleségével, Priszcillával. Ezek nemrég érkeztek Itáliából, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidónak el kell hagynia Rómát.

³Pál hozzájuk költözött és mivel ugyanazt a mesterséget űzte – sátorkészítők voltak ugyanis –, náluk maradt és velük dolgozott.

⁴Minden szombaton fölszólalt a zsinagógában, és (az Úr Jézusra hivatkozva) igyekezett meggyőzni a zsidókat és pogányokat.

⁵Mikor pedig Szilás és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál egészen az igehirdetésnek szentelte magát. Bizonyítékot tárt a zsidók elé, hogy Jézus a Messiás.

⁶Gyalázkodó ellenmondásukra ruháját rázva így kiáltott föl: „A saját fejetekre szálljon véretek! Én ártatlan vagyok. Mostantól fogva a pogányokhoz fordulok.”

⁷Ezzel elköltözött onnan, és egy Ticiusz Jusztusz nevű istenfélő ember házában szállt meg, akinek lakása a zsinagóga mellé épült.

⁸Kriszpusz, a zsinagóga elöljárója egész családjával hitt az Úrban, és sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták őt.

⁹Az Úr egy éjjel látomásban így szólt Pálhoz: „Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass!

¹⁰Én veled vagyok: senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked. Nagyszámú népem lakik ugyanis ebben a városban.”

¹¹Ott maradt tehát másfél évig, s ezalatt az Úr igéjét tanította.

¹²Gallió achájai prokonzulsága idején azonban a zsidók egy akarattal Pálra rontottak és a törvényszék elé hurcolták.

¹³„Ez az ember, vádolták, törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket.”

¹⁴Pál már éppen szólásra nyitotta ajkát, amikor Gallió így szólt a zsidókhoz: „Ti zsidók, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, türelemmel lennék hozzátok annak rendje szerint.

¹⁵De ha valami tanításról, személyekről vagy saját törvényetekről vetődik föl vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok bíró lenni.”

¹⁶Ezzel elkergette őket az ítélőszék elől.

¹⁷Erre a hellenista zsidók
valamennyien megragadták Szosztenészt, a zsinagóga fejét, és ott az ítélőszék előtt elpáholták. Gallió pedig mindezzzel mit sem törődött.

Hazatérés Antióchiába.

¹⁸Pál még jó ideig ottmaradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Priszcilla és Akvila társaságában elhajózott Szíria felé. Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett. Efezusba érve elvált tőlük.

¹⁹Ő maga pedig bement a zsinagógába és beszédet mondott a zsidók előtt.

²⁰Kérték ugyan, hogy huzamosabb ideig maradjon, de nem állt rá, búcsúzkodás közben azonban megígérte:

²¹„Ha Isten is úgy akarja, még visszatérek hozzátok.” Efezusban tengerre szállva lement Cézáreába.

Pál harmadik útja

²²Innen fölutazott az egyház üdvözlésére s aztán lement Antióchiába.

Apolló efezusi és korintusi működése.

²³Bizonyos ideig itt tartózkodott, majd útnak eredt. Sorjában bejárta a galaták földjét és Frígiát, lelket öntve valamennyi tanítványba.

²⁴Eközben egy Apolló nevű, alexandriai származású zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásban igen jártas ember volt.

²⁵Már kapott valami oktatást az Úr tanításáról. Buzgó lélekkel és helyesen hirdette és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de még csak János keresztségéről tudott.

²⁶Bátor bizalommal kezdett beszélni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila meghallották, magukhoz hívták és behatóbban elmagyarázták neki Isten tanítását.

²⁷Mikor pedig Achájába akart menni, a testvérek biztatták és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen. Odaérkezve azután tehetségével sokban hasznukra volt a híveknek.

²⁸A nyilvánosság előtt eredményesen megcáfolta a zsidókat azzal, hogy bebizonyította az Írás alapján, hogy Jézus a Messiás.