Tesszalonikában.

¹Amfipoliszon és Apollónián át Tesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt.

²Pál szokása szerint bement hozzájuk és három szombaton keresztül vitatkozott velük.

³Az Írásból kiindulva kifejtette és megmagyarázta: „A Messiásnak szenvednie kellett és föl kellett támadnia holtából” , továbbá: „Ez a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek.”

⁴Néhányan hittek közülük és Pálhoz meg Sziláshoz csatlakoztak, az istenfélő görögök közül pedig egész seregestül, s az előkelő asszonyok közül is jó egypáran.

⁵A zsidók ekkor féltékenységükben maguk mellé vettek a csőcselékből néhány bűnözőt, és csődületet támasztva izgalomba hozták a várost. Majd Jázon háza előtt csoportosulva megkísérelték, hogy kihozzák őket a nép közé.

⁶De nem találták meg őket, s ezért Jázont és néhány testvért vonszoltak az elöljárók elé.
„Ezek az emberek az egész világon zavart keltenek, kiáltozták,

⁷most itt is megjelentek, s Jázon befogadta őket. Pedig mindannyian a császár rendelete ellen foglalnak állást, mert azt mondják, hogy más a király, mégpedig Jézus.”

⁸Meg is tévesztették a népet és az elöljárókat, akik hallgattak rájuk.

⁹Ezért Jázontól biztosítékot kaptak, s aztán szabadon bocsátották őket.

Béreában.

¹⁰A testvérek Pált és Szilást azonnal, még az éjjel Béreába küldték. Itt megérkezésük után bementek a zsidók zsinagógájába.

¹¹Ezek már tisztességesebbek voltak, mint a tesszalonikaiak. Nagy készséggel fogadták az igét, és nap nap után kutatták az Írást, vajon a dolgok valóban úgy állnak-e.

¹²Sokan megtértek közülük, s az előkelő pogány asszonyok és férfiak közül is számosan.

¹³De mikor a tesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti az Isten igéjét, odamentek és ott is fölizgatták és föllázították a tömeget.

¹⁴A testvérek azonban Pált azonnal útra bocsátották és egészen a tengerig kísérték, Szilás és Timóteus viszont ottmaradt.

¹⁵Pált kísérői Athénig vezették el, majd onnan visszafordultak. Azt az utasítást hozták tőle Szilás és Timóteus számára, hogy mentől hamarabb menjenek utána.

Az areopáguszi beszéd.

¹⁶Amíg Pál Athénban várakozott rájuk, elszorult a szíve a bálvánnyal teli város láttára.

¹⁷A zsinagógában vitába szállt a zsidókkal és az istenfélőkkel, a fórumon pedig mindennap az éppen ott lévőkkel.

¹⁸Egy-két epikureus és sztoikus bölcselő vitatkozni kezdett vele. Volt, aki így nyilatkozott: „Ugyan mit akar ez a szószátyár mondani?” Mások pedig: „Új istenek hirdetőjének látszik.” Jézust és a föltámadást hirdette ugyanis nekik.

¹⁹Erre aztán az Areopáguszra vezették és megkérdezték tőle: „Megtudhatnánk, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz?

²⁰Valami különös dolgot hallunk ugyanis tőled. Ezért hát tudni akarjuk, miről van szó.”

²¹Az athéniek mind, meg az ott időző idegenek ugyanis nem töltötték mással idejüket, mint újdonságok elbeszélésével vagy meghallgatásával.

²²Így aztán Pál az Areopágusz közepén szólásra emelkedett: „Athéni férfiak! Látom, hogy minden szempontból nagyon vallásos emberek vagytok.

²³Amint ugyanis körbejárva megtekintettem szentélyeiteket, olyan oltárra akadtam, amelyen ez a fölírás állott: az ismeretlen istenek. Nos hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek.

²⁴A világot és minden benne lévő dolgot teremtő Isten nem lakik kézzel épített templomokban, hiszen ő a mennynek és földnek Ura.

²⁵Semmiben sem szorul emberi kéz szolgálatára, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet, mindent.

²⁶Ő telepítette le az egy őstől származó emberi nemet az egész föld színén, s megszabta ittlakásuk pontos idejét és határát.

²⁷S mindezt azért, hogy keressék Istent, hátha rátalálnak, míg utána tapogatóznak, hiszen nincs messze egyikünktől sem.

²⁸Benne élünk, mozgunk és vagyunk, amint ezt már egyik-másik költőtök is megmondta: az ő fiai vagyunk.

²⁹Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség emberi művészettel és tervek szerint formált aranyhoz, ezüsthöz vagy kőhöz hasonló.

³⁰Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság ideje fölött, most azonban tudomására hozza az embereknek, hogy mindenhol mindenkinek meg kell térnie.

³¹Kiszemelt ugyanis egy napot, amelyen igazságos ítéletet ül majd a világ fölött egy arra rendelt férfi által. Erről mindenkinek bizonyítékot nyújtott azzal, hogy föltámasztotta őt holtából.”

³²A halottak föltámadásának hallatára némelyek gúnyolódni kezdtek, mások meg azt mondták: „Erről majd még máskor is meghallgatunk téged.”

³³Pál erre eltávozott közülük.

³⁴Néhányan mégis csatlakoztak hozzá és hívők lettek. Ezek közt van Dénes, az Areopágusz tagja, egy Damarisz nevű asszony és még egypáran.