A jótékonyság áldásai.

¹A szenteknek szóló gyűjtésről fölösleges tovább írnom.

²Hiszen ismerem készségteket és ezért dicsekszem is veletek a makedónok előtt. Tavaly óta Achája is készen áll és buzgóságtok sokakat föllelkesített.

³Mindamellett elküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen álljatok.

⁴Különben, ha makedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben, hát még ti.

⁵Ezért láttam szükségesnek, hogy rávegyem a testvéreket, menjenek előre hozzátok és gyűjtsék össze a megígért adományt. Remélem, hogy bő adomány vár, s nem sovány alamizsna.

⁶Annyi bizonyos: „Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven is arat.”

⁷Mindenki úgy adjon, amint eltökélte magában, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti.

⁸Isten ugyanis elég hatalmas ahhoz, hogy minden adományt bőven megadjon nektek, hogy mindenkor mindennel teljesen ellátva, készen legyetek minden jótettre.

⁹Hiszen ezt olvassuk az Írásban:
„Bőségesen adakozik a szegényeknek,
nagylelkűsége örökre megmarad.”

¹⁰Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret is táplálékul, megsokasítja vetésteket és megszaporítja igaz életetek termését,

¹¹hogy mindig gazdagon teljék minden bőkezűségre, amely általunk hálaadásra indít az Isten iránt.

¹²Ez a jótékonyság ugyanis nemcsak a szentek szükségletét elégíti ki, hanem Isten iránt őszinte hálára indít.

¹³Ha kitartotok a jótékonyságban, Istent magasztalják érte, mert engedelmesen megvallottátok Krisztus evangéliumát és bőkezűségtek által kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel fönnálló közösséget.

¹⁴Imádkozni is fognak értetek és vágyakozni fognak utánatok, mivel Isten kegyelme oly bőségesen áradt rátok.

¹⁵Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért.