Rendkívüli kegyelmei.

¹Ha dicsekedni kell, bár semmit sem ér, rátérek a látomásokra s az Úr kinyilatkoztatásaira.

²Tudok egy Krisztusban élő emberről, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, testen kívül-e, nem tudom, Isten a tudója – elragadtatott a harmadik égig.

³És tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testen kívül, nem tudom, Isten a tudója –

⁴elragadtatott a paradicsomba és kimondhatatlan szavakat hallott, amelyeket ember el nem mondhat.

⁵Az ilyesmivel dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyöngeségeimmel nem.

⁶Pedig ha akarnék is dicsekedni, nem volnék oktalan, hiszen igazat mondanék. Ám óvakodom attól, hogy valaki többre becsüljön annál, amit rajtam lát vagy tőlem hall.

⁷De hogy a kinyilatkoztatások nagyszerűsége önhitté ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy szüntelen zaklasson s el ne bízzam magamat.

⁸Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szűnjék meg, de azt felelte:

⁹„Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen.” Örömest dicsekszem tehát gyöngeségeimmel, hogy Krisztus ereje lakjék bennem.

¹⁰Azért telik kedvem a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongatott helyzetben, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

Áldozatkészsége a korintusiakért.

¹¹Oktalanná lettem, ti kényszerítettetek rá. Hiszen a ti dolgotok lett volna, hogy engem ajánljatok, mert semmivel sem maradok el a „fő-fő apostolok” mögött, bár semmi sem vagyok.

¹²Apostoli küldetésem bizonyítékait nagy türelemmel mutattam be előttetek jelekkel és csodás erő-megnyilvánulásokkal.

¹³Mi az, amiből a többi egyháznál kevesebb jutott nektek, hacsak nem az, hogy nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az „igazságtalanságot”!

¹⁴Nézzétek, most harmadszor készülök hozzátok, de nem leszek terhetekre, mert nem a tieteket keresem, hanem titeket. Hiszen nem a gyermekek gyűjtenek kincset a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek.

¹⁵Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen föláldozom lelketekért. Ha tehát ennyire szeretlek titeket, kevesebb viszontszeretetet találjak nálatok?

¹⁶Ám legyen: „Nem terheltelek titeket, de mivel furfangos vagyok, csellel hálóztalak be.”

¹⁷Vajon a hozzátok küldöttek közül melyikkel csaltalak meg titeket?

¹⁸Legutóbb Tituszt kértem föl, és elküldtem vele azt a testvért. Vajon Titusz csalt meg? Nem munkálkodtunk-e teljes egyetértésben? Nem jártunk-e egy nyomon?

¹⁹Már régóta azt hiszitek, hogy mentegetőzünk előttetek, pedig Isten előtt Krisztusban beszélünk. Minden a ti épüléstekre szolgáljon, szeretteim.

²⁰Attól tartok ugyanis, hogy amikor odaérkezem, nem olyannak talállak titeket, amilyennek szeretnélek; ti viszont olyannak találtok, amilyennek nem kívántok. Bárcsak ne volna köztetek civódás, irigykedés, harag, egyenetlenkedés, rágalmazás, árulkodás, gőgösködés, pártoskodás,

²¹hogy amikor újra odajutok, Isten meg ne alázzon nálatok, és siratnom ne kelljen azokat, akik vétkeztek, de nem tartottak bűnbánatot az elkövetett tisztátalanság, paráznaság és szemérmetlenség miatt.