Az apostol dicsekvésének alapja.

¹Bárcsak eltűrnétek részemről némi oktalanságot! De hiszen el is tűrtök engem.

²Én Isten féltékenységével aggódom értetek: hiszen eljegyeztelek titeket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek Krisztushoz.

³Félek azonban, hogy amint a kígyó álnokul rászedte Évát, úgy a ti értelmeteket is megronthatja és elfordíthatja a Krisztus iránt való őszinte odaadástól.

⁴Ha ugyanis valaki föllépne és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdettünk, vagy ha más lélekben részesülnétek, mint amiben részesültetek, vagy más evangéliumban, mint amit elfogadtatok: szívesen vennétek.

⁵Pedig azt gondolom, hogy semmivel sem vagyok kisebb a „fő-fő apostoloknál”.

⁶Ha a beszédben fogyatékos vagyok is, a tudásban nem. Ezt egyébként minden tekintetben részletesen megismertétek.

Önzetlensége.

⁷Vagy talán hibáztam azzal, amikor megaláztam magamat, hogy fölmagasztaljalak titeket, mivel Isten evangéliumát ingyen hirdettem köztetek?

⁸Más egyházakat fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak.

⁹Amikor pedig nálatok voltam és szükséget szenvedtem, nem voltam senkinek terhére. Amiben ugyanis hiányt szenvedtem, azt a Makedóniából érkezett testvérek pótolták. Minden tekintetben ügyeltem tehát arra, hogy terhetekre ne legyek, és a jövőben is ügyelek.

¹⁰Krisztus igaza áll mellettem: ezen a dicsőségen Achája tájain sem eshetik csorba!

¹¹Ugyan miért? Azért mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!

¹²De amit most teszek, a jövőben is megteszem, hogy alkalmat ne adjak azoknak, akik alkalmat keresnek arra, hogy dicsekvésükkel olyanoknak tűnjenek föl, mint mi.

¹³Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak tettetik magukat Krisztus apostolainak.

¹⁴Nem is csoda, hiszen maga a sátán is a világosság angyalának tetteti magát.

¹⁵Nem is olyan nagy dolog tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak tettetik magukat. Végük méltó lesz tetteikhez.

Oktalan öndicsérete.

¹⁶Megismétlem: senki se tartson oktalannak. De ha mégis annak tartotok, fogadjatok el hát mint oktalant, hogy én is dicsekedhessem egy kissé.

¹⁷Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem oktalanul, amennyiben ilyen dolgokkal dicsekszem.

¹⁸Mivel olyan sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekszem.

¹⁹Hiszen örömest eltűritek az oktalanokat, mert ti okosak vagytok.

²⁰Eltűritek, ha valaki titeket szolgaságra vet, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul ver.

²¹Szégyenkezve vallom be, hogy mi ettől tartózkodtunk. De ha valaki dicsekedni mer – oktalanul mondom –, merek én is.

²²Zsidók ők? Én is az vagyok.
Izraeliták? Én is.
Ábrahám ivadékai? Én is.

²³Krisztus szolgái? Mint oktalan mondom: én még inkább. Többet fáradtam, börtönbe többször vetettek, módfelett sok verést kaptam, sokszor forogtam
halálveszélyben.

²⁴A zsidóktól ötször kaptam egy híján negyvenet,

²⁵háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek,
háromszor szenvedtem hajótörést.
Egy nap s egy éjjel a nyílt tengeren hánykolódtam.

²⁶Sokat voltam vándorúton,
veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem részéről, veszélyben a pogányok között. Veszélyben városokban, veszélyben a pusztán,
veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között.

²⁷Fáradtam és kínlódtam, sokat virrasztottam,
éheztem és szomjaztam, gyakran böjtöltem,
fagyoskodtam és ruhátlan voltam.

²⁸Minden mástól eltekintve mindennapi zaklatásom: az összes egyház gondja rám nehezedik.

²⁹Ki gyönge, hogy én gyönge ne lennék?
Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?

³⁰Ha dicsekednem kell, gyöngeségemmel dicsekszem.

³¹Isten, Urunk Jézus (Krisztusnak) atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom.

³²Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon,

³³de az ablakból kosárban bocsátottak le a falon, s így menekültem ki kezéből.