¹Ezért, mivel már nem bírtuk tovább, elhatároztuk, hogy egyedül maradunk Athénben,

²és elküldtük hozzátok Timóteus testvérünket, Krisztus hirdetésében Isten szolgáját.

³Erősítsen meg hitetekben és buzdítson, hogy senki meg ne tántorodjék a jelen szenvedések közt. Hiszen tudjátok, hogy ez a rendeltetésünk.

⁴Amikor ugyanis még nálatok voltunk, előre megmondtuk, hogy megpróbáltatás vár ránk.

⁵Tudjátok, hogy úgy is történt. Ezért, mivel már nem bírtam tovább, elküldtem hozzátok, hogy hírt halljak hitetekről: vajon nem vitt-e kísértésbe a kísértő, és fáradságunk nem veszett-e kárba?

⁶Most azonban Timóteus visszatért tőletek és jó hírt hozott hitetekről, szeretetetekről, s arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, sőt látni vágytok minket, mint ahogy mi is titeket.

⁷Ezért minden baj és szenvedés közt is megvigasztalt a ti hitetek, testvérek,

⁸s most az a gondolat éltet minket, hogy ti szilárdan álltok az Úrban.

⁹Hogyan is róhatnók le hálánkat Istennek azért a nagy örömért, amellyel miattatok örvendünk Isten előtt?

¹⁰Éjjel-nappal buzgón imádkozunk, hogy szemtől szembe láthassunk titeket és pótolhassuk hitetek hiányait.

¹¹Isten, a mi Atyánk, Urunk Jézus (Krisztus) vezesse hozzátok utunkat!

¹²Titeket pedig gyarapítson és gazdagítson az Úr a szeretetben, egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket.

¹³Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor Urunk Jézus eljön összes szentjeivel. (Amen.)