Föllépése Tesszalonikában.

Az apostol kapcsolata a tesszalonikai hívekkel

1Magatok is tudjátok, testvérek, hogy megjelenésünk köztetek nem volt eredménytelen.

2Előzőleg ugyan, mint tudjátok, Filippiben szenvedés és bántalom ért, de Istenünkben bízva a sok nehézség közt is mertük hirdetni Isten evangéliumát.

3Igehirdetésünk ugyanis nem megtévesztő vagy hamis szándékból ered, és csalással sem jár, hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt, hogy rájuk bízza az evangélium hirdetését.

4Nem is keressük emberek tetszését, hanem Istenét, aki szívünket vizsgálja.

5Amint tudjátok, a hízelgő beszéd soha nem volt szokásunk, s a kapzsi szándékra sem kerestünk ürügyet. Isten a tanúnk rá!

6Emberi elismerést nem kerestünk, sem a tieteket, sem másokét.

7Bár mint Krisztus apostolai érvényesíthettük volna tekintélyünket, mégis olyan gyöngédek voltunk hozzátok, mint az anya, aki dajkálja gyermekét.

8Úgy vonzódtunk hozzátok, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk titeket!

9Emlékezhettek testvérek keserves munkánkra és
fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkit se terheljünk közületek, s úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát.

10Tanúk vagytok rá ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és kifogástalanul éltünk nálatok, akik a hitre tértetek.

11Azt is tudjátok, hogy mint az atya gyermekét,

12úgy intettünk, buzdítottunk sőt egyenként rábeszéltünk titeket hogy méltóan éljetek ahhoz az Istenhez, aki meghívott dicsőséges országába.

Az elért eredmény.

13Ezért szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy az Isten tőlünk hallott igéjét nem emberi tanításként fogadtátok, hanem – amint valóban az – Isten igéjeként, amely bennetek, hívőkben munkálkodik.

14Ti, testvéreim, követői lettetek Isten júdeai egyházainak melyek Krisztus Jézusban élnek. Hiszen ugyanazt szenvedtétek el saját népetektől, mint azok a zsidóktól.

15Azok az Úr Jézust és a prófétákat is megölték, s minket is üldöztek. Ezért Istennek nem kedvesek, az embereknek pedig ellenségei.

16Utunkba állnak, hogy ne hirdethessük az igét a pogányok üdvösségére. Így betöltik mindenkor bűneik mértékét, és rájuk nehezedik (Isten) haragja teljes erejével.

A viszontlátás vágya.

17Testvéreim, mi egy időre ugyan külsőleg elváltunk tőletek, de szívünkben nem. Sőt még nagyobb vágyódással szeretnénk titeket szemtől szembe látni.

18Ezért el akartunk menni hozzátok, én Pál, ismételten is, de a sátán megakadályozott.

19Ki volna ugyanis a mi reményünk, örömünk és dicsekvésünk koronája Urunk Jézus (Krisztus) előtt eljövetele napján, ha nem ti?

20Hiszen ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.