Föllépése Tesszalonikában.

Az apostol kapcsolata a tesszalonikai hívekkel

¹Magatok is tudjátok, testvérek, hogy megjelenésünk köztetek nem volt eredménytelen.

²Előzőleg ugyan, mint tudjátok, Filippiben szenvedés és bántalom ért, de Istenünkben bízva a sok nehézség közt is mertük hirdetni Isten evangéliumát.

³Igehirdetésünk ugyanis nem megtévesztő vagy hamis szándékból ered, és csalással sem jár, hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt, hogy rájuk bízza az evangélium hirdetését.

⁴Nem is keressük emberek tetszését, hanem Istenét, aki szívünket vizsgálja.

⁵Amint tudjátok, a hízelgő beszéd soha nem volt szokásunk, s a kapzsi szándékra sem kerestünk ürügyet. Isten a tanúnk rá!

⁶Emberi elismerést nem kerestünk, sem a tieteket, sem másokét.

⁷Bár mint Krisztus apostolai érvényesíthettük volna tekintélyünket, mégis olyan gyöngédek voltunk hozzátok, mint az anya, aki dajkálja gyermekét.

⁸Úgy vonzódtunk hozzátok, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk titeket!

⁹Emlékezhettek testvérek keserves munkánkra és
fáradozásunkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkit se terheljünk közületek, s úgy hirdettük nektek Isten evangéliumát.

¹⁰Tanúk vagytok rá ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és kifogástalanul éltünk nálatok, akik a hitre tértetek.

¹¹Azt is tudjátok, hogy mint az atya gyermekét,

¹²úgy intettünk, buzdítottunk sőt egyenként rábeszéltünk titeket hogy méltóan éljetek ahhoz az Istenhez, aki meghívott dicsőséges országába.

Az elért eredmény.

¹³Ezért szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy az Isten tőlünk hallott igéjét nem emberi tanításként fogadtátok, hanem – amint valóban az – Isten igéjeként, amely bennetek, hívőkben munkálkodik.

¹⁴Ti, testvéreim, követői lettetek Isten júdeai egyházainak melyek Krisztus Jézusban élnek. Hiszen ugyanazt szenvedtétek el saját népetektől, mint azok a zsidóktól.

¹⁵Azok az Úr Jézust és a prófétákat is megölték, s minket is üldöztek. Ezért Istennek nem kedvesek, az embereknek pedig ellenségei.

¹⁶Utunkba állnak, hogy ne hirdethessük az igét a pogányok üdvösségére. Így betöltik mindenkor bűneik mértékét, és rájuk nehezedik (Isten) haragja teljes erejével.

A viszontlátás vágya.

¹⁷Testvéreim, mi egy időre ugyan külsőleg elváltunk tőletek, de szívünkben nem. Sőt még nagyobb vágyódással szeretnénk titeket szemtől szembe látni.

¹⁸Ezért el akartunk menni hozzátok, én Pál, ismételten is, de a sátán megakadályozott.

¹⁹Ki volna ugyanis a mi reményünk, örömünk és dicsekvésünk koronája Urunk Jézus (Krisztus) előtt eljövetele napján, ha nem ti?

²⁰Hiszen ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.