Intézkedések az istentisztelettel kapcsolatban

¹Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.

Az asszonyok fátyolviselete.

²Megdicsérlek titeket (testvérek) azért, mert emlékeztek mindenre, s rendelkezéseimet végrehajtjátok, úgy ahogy meghagytam.

³Szeretném azonban tudomástokra hozni, hogy minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.

⁴Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére.

⁵Minden asszony pedig, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére.

⁶Éppen olyan, mintha megnyírták volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha szégyenletes az asszonynak, hogy haját levágassa, vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét.

⁷A férfi nem köteles fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony viszont a férfi dísze.

⁸Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.

⁹S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.

¹⁰Ezért viselje az asszony annak a jelét, hogy hatalom alatt áll – az angyalokra való tekintettel.

¹¹Igaz ugyan, hogy az Úrban sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül,

¹²mert amint az asszony a férfiből lett, úgy a férfi az asszonytól születik, de minden Istentől van.

¹³Ítéljétek meg magatok: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez?

¹⁴Nem tanít-e maga a természet is arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik.

¹⁵Ha viszont az asszony növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta.

¹⁶Ha pedig valaki jónak látja, hogy tovább vitatkozzék, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten Egyházának.

Az utolsó vacsora ünneplése.

¹⁷A következő intézkedéssel kapcsolatban nem dicsérhetlek meg titeket, mert összejöveteletek nem javatokra, hanem károtokra szolgál.

¹⁸Először is azt hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadás van köztetek. Ezt részben el is hiszem.

¹⁹Kell is, hogy szakadás legyen köztetek, hogy a megbízhatók kiváljanak közületek.

²⁰Mikor ugyanis egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése,

²¹mert étkezés közben ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, hogy elfogyassza, s az egyik éhen marad, a másik pedig dőzsöl.

²²Hát nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy semmibe sem veszitek az Isten egyházát és megszégyenítitek a szegény sorsúakat? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek.

²³Az Úrtól kaptam ugyanis, amit közöltem veletek: az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret,

²⁴hálát adott, megtörte és így szólt: „(Vegyétek és egyétek), ez az én testem, melyet értetek (adok). Ezt tegyétek az én emlékezetemre.”

²⁵Ugyanígy vacsora után (fogta) a kelyhet és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.”

²⁶Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, s e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

²⁷Ezért, aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.

²⁸Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből, és igyék a kehelyből,

²⁹mert aki (méltatlanul) eszik és iszik, anélkül hogy megkülönböztetné (az Úr) testét, tulajdon ítéletét eszi és issza.

³⁰Ezért gyöngék és betegek közületek sokan, többen pedig holtak.

³¹Ha azonban (helyesen) ítélnők meg magunkat, nem lenne részünk az ítéletben.

³²Ha viszont az Úr ítél meg minket, azért fenyít, hogy e világgal együtt el ne kárhozzunk.

³³Ezért testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjatok meg egymást.

³⁴Ha valaki éhes, egyék otthon, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.