Vatikán

Vatikán

Csodálatos tapasztalat a világegyházhoz tartozni, mindazonáltal egy ilyen hatalmas közösségnek szüksége van arra, hogy életét koordinálják, szolgálatát, munkáját, misszióját közös szabályokkal tartsák kézben, s a megannyi külön-külön tett erőfeszítést egyetlen egészbe fogják össze. A hierarchia minden szintjén erre történik kísérlet, a legkisebb plébániától egy-egy ország helyi egyházáig. A legfőbb feladat azonban azé, akinek az egész világegyházzal törődnie kell: a római pápáé, aki az apostolok fejének, Péternek az utódaként viseli ezt a nehéz szolgálatot.

Magától értetődő, hogy a pápa nem tud egy személyben foglalkozni a világegyház minden ügyével: hittani és erkölcsi kérdések, püspöki kinevezések, a világszintű oktatási, szociális és karitatív hálózatok működtetése – a sort még sokáig folytathatnánk. Már az ókorban segítőket vett maga mellé, akikkel megosztotta ezt a nehéz feladatot. A középkorban a segítők rendszere egyre inkább letisztázódott, mind kiforrottabb intézményes kereteket nyert. Számos reform után született meg az a legfőbb vezető testület, amelyet hivatalosan a Római Kúriának (vagyis a pápa udvarának) neveznek, a köznyelv azonban csak egyszerűen Vatikánként ismer.

Az elnevezés arra utal, hogy az Egyház központi hivatalai a pápai rezidencia körül találhatók.

Az Egyház központja működésének zavartalanságát biztosítja az 1929-es Lateráni Egyezmény, amellyel az Olasz Királyság önálló államként ismerte el Vatikán Városállamot. Így a pápa a nemzetközi jog által is biztosított szabadsággal és függetlenséggel szolgálhatja az Egyházat.