Szent Romuald apát

952-ben Ravennában született. Húszéves volt, amikor megrendülve látta, hogy apja hogyan ölte meg egyik embertársát. Ekkor kolostorba lépett. Több helyen megpróbált szigorítani a kolostori életen. Ezzel az volt a célja, hogy összhangba hozza a remeteség vezeklését a kolostori közös élettel. Camaldoliban alapított kolostora (1012) anyaháza lett az általa alapított kamalduli szerzetnek. Meghalt 1027-ben.

Ifjúsága játékkal, lovaglással, vadászattal telt, Isten dolgaira se ideje, se kedve nem jutott. Már csaknem húsz éves volt amikor apjának egy párbaját kellett végignéznie.

Apja győzött, és az ellenfél, egy vidám, életerős rokon meghalt. Az esemény nagyon megrázta Romualdot, negyvennapos böjtre és vezeklésre kolostorba vonult. Egy laikus testvér biztatására, és hosszú önvizsgálat után bencés szerzetes lett, szíve azonban a remeteség iránt vonzódott. Sikerült is engedélyt kapnia az elvonulásra, társak is csatlakoztak hozzá, akiket nagy türelemmel és megértéssel vezetett be az önmegtagadás és vezeklés rejtelmeibe.

Apja is szerzetes lett azonban nem bírta a kemény életet. Gyorsan utazott oda Romuald, hogy meggyőzze apját a kilépés végzetességéről. Eredményesen működött, apja szerzetes maradt, békésen megnyugodva hunyt el, Romuald pedig visszatért a remete élethez. Kedvenc olvasmánya a szentek élete volt.

Többfelé épített kis kolostort a remeteélet magánya céljára. Ennek az időszaknak szerzetesi hibái ellen küzdött , de a saját tökéletlenségei ellen is eredményesen küzdött az erények gyakorlásával. Magyarországon keresztül a pogányok térítésére indult, azonban betegség akadályozta meg útja folytatásában. Az Arnó folyó közelében Casentinoban megkapta egy gróf birtokát és Ca' Maldoli nevű vadászkastélyát. Itt alakította ki a kamalduli remeterendet, Szent Benedek Reguláját alapul véve.

Meghalt 1027. június 19-én, a Val-de-Castroban építet templomocskából és cellából álló telepecskéjén, nagy-nagy alázatosságban. Damjáni Szent Péter szerint 120 éves korában hunyt el, mások szerint 75 éves volt. Teteme Fabrianoban nyugszik. Halála után már 5 évvel szentté avatták.
(Forrás: Rieth József: Szentjeink 1998)

Példája:
Az erények segítenek a mindég szentebb életre.

Szent Romuáld apátot arra választotta ki az Isten, hogy remeteként az imádságnak szentelje életét. Minket is imádkozni tanít, imádkozni hív Jézus. Alakítsuk életünket úgy, hogy a napi imádság fontos helyet kapjon mindennapjainkban.

http://www.katolikus.hu/szentek/0619.html

Szerzetesek miséje, 328.

Választható olvasmányok

Fil 3,8-14
Törekszem a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten onnan felülről adott Jézus Krisztusban.

Lk 14,25-33
Aki közületek nem mond le mindenről, amije csak van, nem lehet az én tanítványom