Püspökszentelés Szombathelyen

Húsvéthétfőn szentelték segédpüspökké Fekete Szabolcs Benedeket ünnepi szentmise keretében a szombathelyi székesegyházban. „Az isteni kegyelem és a derűs irgalmasság tüze lelkesítsen Krisztus dicsőségére és felebarátaid szolgálatára" – fogalmazott Ferenc pápa a kinevezési okmányban.

A zsúfolásig megtelt székesegyházba hosszú menetben vonultak be a püspöki palotából a főkapun át az ünneplők, az asszisztencia vezetésével a paptestvérek, majd a püspökök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, külhoni magyar és határ menti osztrák, szlovén és horvát főpásztorok, végül a szentelendő, Fekete Szabolcs Benedek, a társszentelők, Veres András és Székely János püspök és a főszentelő Erdő Péter bíboros, prímás.

A liturgia elején Székely János köszöntötte az egybegyűlteket. „A mai nap örömünnep, kegyelemáradás és hálaadás, hogy segédpüspököt kapott Szabolcs Benedek atya személyében az egyházmegye. Köszönjük, hogy a Szűzanya lelkületével igent mondtál a küldetésre. Imádságos lelkülettel, hitelességgel, derűvel, közvetlenséggel, szolgálatkészséggel, odaadással légy pásztora a rád bízottaknak, mint eddig tetted. Élj Krisztus szeretetében és szeretetének kisugárzásban szolgálj továbbra is” – kívánta a szentelendőnek Székely János.

„Jöjj Szentlélek Úristen” – az evangélium után, a Szentlélek hívásával kezdődött a szentelés szertartása. A jelölt bemutatását követően elhangzott a püspöki kinevezéséről szóló pápai bulla, melyet magyarul Császár István általános helynök ismertetett. Fekete Szabolcs átvette a kinevezési okmányt, és felmutatta azt.

Ferenc püspök, Isten szolgáinak szolgája, szeretett fiának, Fekete Szabolcs Benedeknek, a Szombathelyi Egyházmegye papjának, mostanáig irodaigazgatójának; valamint a szombathelyi Jézus Szentséges Szíve-plébánia lelkipásztorának, továbbá ezen egyházmegye kiválasztott segédpüspökének, kinevezett basti-i címzetes püspöknek üdvözletét és apostoli áldását küldi. Az evangéliumi remény bizonyosság az arra törekvőknek – hiszen a remény nem szégyenít meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által (vö. Róm 5,5) -; ezt szem előtt tartva ajándékozzuk mi is a ránk bízott mennyei adományok kincseit az Egyház gyarapodása és lelkek üdvössége érdekében. E gondoskodástól vezérelve rendeltük el, hogy Apostoli Hivatalaink – a szombathelyi nyáj javára – foglalják írásba a részleteket; azt, hogy Tisztelendő Testvérünk, Székely János főpap, nemrég azt kérte, hogy az egyházmegyei élet kormányzásához új segítőtársat kapjon. Ezért – nemcsak az említett részegyház érdekében végzett buzgó szolgálatodra tekintettel – teljességgel alkalmasnak találunk, hogy felvételt nyerj a Püspöki Kollégiumba; a Püspöki Kongregáció javaslata alapján pedig – apostoli tekintélyünk teljességénél fogva – kinevezünk téged szombathelyi segédpüspöknek; hozzárendelve a basti-i püspöki címet, e hivatalhoz tartozó jogokkal, valamint az ehhez tartozó kötelezettségekkel. Püspökké – a liturgikus szabályok betartásával – Rómán kívül is, bárhol felszentelhet katolikus püspök; előtte azonban az egyházi törvény szabályai szerint tegyél hitvallást és hűségesküt nekünk és utódainknak. Arra buzdítunk téged, szeretett fiam, hogy püspöki tevékenységedben szombathelyi elöljáróddal közösségben végezd a szent cselekmények feladatait; kérjük az Urat, adja meg neked, hogy Magyarok Nagyasszonya, valamint Boldog Brenner János szombathelyi áldozópap és vértanú közbenjárása és segítsége által, az isteni kegyelem és a derűs irgalmasság tüze lelkesítsen Krisztus dicsőségére és felebarátaid szolgálatára.

Kelt Rómában, a Lateránban, március 11-én, az Úr 2022., pápaságunk 9. évében.
Ferenc

Ezt követte Erdő Péter bíboros szentbeszéde a jelölt buzdítására, a keresztény nép tanítására.

A homíliát teljes terjedelmében közöljük.

Főtisztelendő Érsek és Püspök Urak!
Kedves most szentelendő Püspöktestvérem!
Kedves Paptestvérek!
Krisztusban kedves Testvérek!

1. Püspökszentelésre gyűltünk egybe húsvét hétfőjén, a kereszténység legnagyobb ünnepének ragyogásában.
A mai evangéliumban az asszonyok találkoznak a feltámadt Krisztussal, mégpedig ahogy a sírtól visszatérnek, és a tanítványokhoz akarnak menni, máris eléjük lép Jézus, és üdvözli őket: „Üdv nektek!” – mondja, de aztán rögtön hozzáteszi: „Ne féljetek!” (vö. Mt 28,9–10). A félelem és a félelem elűzése alapvető motívum a feltámadás történetében. Márk evangéliuma szerint Krisztus sírjában az angyal mondja azt a kenethozó asszonyoknak, hogy „Ne féljetek!” (Mk 16,6), itt maga Jézus szól így az asszonyokhoz.

2. De miért, mi az oka ennek a félelemnek? Ha az ember egy magánál sokkal nagyobb hatalommal találkozik, akkor önkéntelenül eltölti a félelem. Így vagyunk ezzel, ha a természet elemi erőivel találkozunk, főleg katasztrófák idején. Egy földrengés, egy vulkánkitörés, egy árvíz vagy egy cunami mindenképpen félelmet kelt az emberben, de sokszor a biológiai katasztrófák is, egy-egy nagy járvány például joggal ébreszt félelmet az emberek szívében. Mégis, a félelemnek vannak emberi okai is: néha a világi hatalom, máskor gonosz emberek, olykor a háborúk ugyancsak meghaladják az egyes ember erejét. De van a Bibliában egy másfajta félelem is. Ez pedig akkor jelentkezik – és sokkal nagyobb, mint az összes eddig felsoroltak –, amikor az ember magának Istennek a hatalmával találkozik. Mózes az égő csipkebokorban megretten, amikor találkozik az Úrral. Hasonlóképpen az Ószövetség lapjain gyakran van szó arról, hogy helyes magatartás félni az Urat, hiszen mindenható, hiszen Ő a leghatalmasabb. Még az Újszövetségben is, még Jézus tanításában is előfordul ez, például amikor azt mondja, hogy „ne azoktól féljetek, akik megölik a testet, hanem attól féljetek, aki a lelket is a kárhozatba tudja taszítani”. (vö. Mt 10,28)

3. Való igaz és helyes magatartás, ha eltölt bennünket Isten végtelenségével szemben egyfajta – úgy is mondják ezt, hogy üdvös – félelem. Jézus itt mégis azt mondja, hogy „Ne féljetek!” Igen, mert Istennek ez a végtelen hatalma emberszerető hatalom, Ő végül is jót akar nekünk. De a világ történetéből ez látszik? Valamiképpen igen, hiszen élünk, létezünk, megvan az emberiség, a kultúránk fennmaradt mind ez idáig. Ugyanakkor rengeteg szenvedés is van az ember életében, és végül mindenkinek a földi élete a halállal végződik. Jézus mégis azt mondja, hogy „Ne féljetek!”, mert a húsvét örömhíre azt mutatja, hogy a földi halállal nincs mindennek vége, hogy ez a nagyszerű világmindenség, amely egyszerre örvendetes és jóindulatú, ugyanakkor komornak és kegyetlennek is látszik, nem egy értelmetlen gépezet csupán, hanem a minket szerető Isten alkotása. Isten bennünket, embereket a halál után is örök életre és örök boldogságra hív. Erről tett tanúságot Krisztus feltámadásával. Krisztus feltámadása a mi örök életünk ígérete.

4. Most szentelendő püspöktestvérünk jelmondat gyanánt választotta Jézus szavait, amelyeket Szent Péterhez intéz a feltámadása után: „Legeltesd báranyaimat!” Ez az apostoli hivatás lényege. Hiszen a Jó Pásztor maga Krisztus. Sőt, az Ószövetségben maga az Úr az, aki a választott nép pásztora. Krisztus szerepe, amelyet a pásztor kép szerint magára vállal, hogy legeltesse, hogy élő vizekhez vezesse követőit. Sőt, az ókeresztény kőkoporsókon gyakran látjuk Jézus alakját pásztori öltözetben. Mert Ő nem csupán tereli a nyáját, hanem előtte megy. A halál sötét völgyébe is előttünk szállt le, hiszen a kereszten értünk vállalta a halált. De átkelt a völgyön, igazi pászkát, igazi átmenetet élt át, a halálból az életre támadt fel, ezen az úton vezeti követőit is. A Jó Pásztor alakja tehát igazán húsvéti kép. Reményt és erőt ad az embernek.

5. Kedves szentelendő testvérem! A lelkipásztori élet számos területén megmutattad, hogy Krisztust követve akarod vezetni a rád bízottakat. A plébániai életben és egész az egyházmegye szolgálatában felelősséggel és derűvel mutattad az utat, az egyetlen és katolikus utat, azt az ösvényt, amelyen Krisztus vezet minket. Sokan mondják, hogy nehéz és zavaros időket élünk. De mikor volt könnyű az Egyház sorsa? Mikor nem volt küzdelem annak az élete, aki felelősséggel és hitelesen akart Krisztus nyomában járni és arra vezetni a rábízottakat is. Hozzánk is szól Jézus bátorítása: „Ne féljetek!”

Kérjük közös gazdánkat, a feltámadt Krisztust, árassza el bőséges kegyelmével újonnan szentelendő testvérünket, püspökeinket, papjainkat és egész hívő közösségünket.

Ámen.

A jelölt ígérettételével folytatódott a szertartás. Fekete Szabolcs a nép színe előtt ígéretet tett arra, hogy Isten segítségével mindhalálig végezni fogja főpapi szolgálatát. A székesegyházat megtöltő sokaság a Mindenszentek litániájában kérte a szentek segítségét az új püspök számára.

Kézrátétel és a felszentelő ima következett. A püspökök a kézrátétel által fohászkodtak a Szentlélek kegyelméért a szentelendő számára, és ezzel be is fogadták a püspöki testületbe. A felszentelő ima alatt az evangéliumos könyvet a szentelendő feje fölé helyezték, jelképezve, hogy munkáját Krisztus és Isten igéje irányítja, de azt is, hogy Isten igéje védelmet és támogatást is nyújt számára szolgálatában.

Ezt követően szent krizmával kente meg Erdő Péter bíboros a szentelendő fejét, és átadták neki a püspöki jelvényeket. Az evangéliumos könyv a legfőbb tanítói feladatára irányul. A püspöki gyűrű az Egyházzal való eljegyzésére utal; a mitra annak az életszentségnek a jelképe, amelyet a püspöknek láthatóvá kell tennie a rábízottak előtt; a pásztorbot a nyáj őrzésének és vezetésének feladatát fejezi ki.

A püspöki jelvények átadását követően az új püspök békeköszöntést váltott minden püspökkel.

A szertartás az Eucharisztia liturgiájával folytatódott. Ekkor az újonnan felszentelt püspök először működött közre püspökként a liturgikus szolgálatban püspöktestvéreivel.

A szentmise végén felhangzott a Te Deum, kifejezve, az új püspök szentelése az egész Egyház ünnepe. Eközben az új püspök Szent Márton, az egyházmegye védőszentjének oltáránál és Boldog Brenner János vértanú oltáránál imádkozott, majd a templomon végighaladva áldást adott.

Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, a testület nevében köszöntötte az új tagot. „Örülünk, hogy a Szentatya téged választott erre a szolgálatra. Benned kiváló lelkipásztort ismertünk meg, aki hegyaljai szívóssággal, mély hittel végzi papi szolgálatát. A pásztori életből választottad püspöki jelmondatodat. Tudjuk a pásztorokról, hogy bár megvan a maguk territóriumuk, de egymás között nagyon összetartanak segítve egymás munkáját. A konferencia nevében arra kérlek, legyen figyelmed annyira körültekintő, mint eddig, és ott, ahol kell, segítsd a testület munkáját. Ígérem, mi is szeretettel fogadunk, és számíthatsz ránk bármilyen feladat áll előtted.”

Brenner József nagyprépost az egyházmegye papjai nevében köszöntötte Fekete Szabolcsot. „A paptestvérek örömét fejezem ki, de azt hiszem, ez meg is látszott a fogadtatásodban. Harmadszor hívott Isten Téged, ahogy Sámuelt is. Megkereszteltek – ez volt az első. Szüleid vittek el a templomba.” Elcsukló hangon folytatta: Személyesen ismertem őket, emlékszem szüleid jó emberségére, mély vallásosságára. Második híváskor itt álltál az oltárnál, és igent mondtál az oltár szolgálatára. A mai a harmadik hívás. Te igent mondtál erre is, püspöki tisztet kaptál, ami nem könnyű. A nagyhét mutatja, mit jelent Krisztust követni. Ki tudjátok-e inni azt a kelyhet, amit én ittam, meg tudtok-e keresztelkedni azzal a kereszttel, amivel én?  – erre kaptál meghívást. Feladatod az Egyház építése, a lelkek, a közösség építése. Az új evangélizáció megújulást kér tőlünk. Ebben neked is nagy feladatod van. Jézus mai evangéliumban azt mondta: Békesség nektek, ne féljetek. Békesség neked. A feladatodhoz Jézus azt mondja: Ne félj! Mert ő velünk van mindennap a világ végezetéig" – fogalmazott a nagyprépost.

Utolsóként az új püspök szólt az egybegyűltekhez. Fekete Szabolcs bensőséges köszönetek sorát fogalmazta meg, személyes emlékeit felidézve. Erdő Péter bíborosra mint professzorára, sziporkázó előadásaira, nagy tudására emlékszik.

Köszönetet mondott főpásztorának, Székely Jánosnak: „Az Úr hatalmas szívvel áldott meg, és még nagyobb lelkesedéssel, néha azt érezzük, a bilokálás, vagy épp a trilokálás képességét is birtoklod. Igyekszem segédpüspöködként valóban segédkezni, segíteni” – fogalmazott.

A társszentelőként jelen lévő, őt 2008-ban központi szolgálatra hívó Veres András püspöknek szülei betegsége, ápolása és elveszítése idején kapott lelki támogatását köszönte meg.

Fekete Szabolcs azt fogalmazta meg, számára a „püspöki rend nem rangot jelent, hanem szolgálatot”, azzal a hittel mondott erre igent, hogy a Jóisten, amikor kiválasztotta, ezt a főpásztori lelkületet kéri tőle. Ezt Reményik Sándor Akarom című versével írta le. „Akarom: fontos ne legyek magamnak./A végtelen falban legyek egy tégla,/Lépcső, min felhalad valaki más, /Ekevas, mely mélyen a földbe ás,/Ám a kalász nem az ő érdeme./Legyek a szél, mely hordja a magot,/De szirmát ki nem bontja a virágnak.” Kifejezte, mint „Benjamin, a legfiatalabb testvér”, számít főpásztor testvérei segítő útmutatására.

Kiemelten szólt a paptestvérekhez: „Mert mit ér egy bicikli, ha nincs rajt lánc! És mire megyünk egy autóval, ha nincs bent üzemanyag…” Szent Ágoston szavaival köszöntötte őket: „Veletek vagyok keresztény, értetek vagyok püspök.”

Köszöntötte a német ajkú püspököket, papokat és híveket, az állami és megyei közjogi méltóságokat, szerzeteseket, kispapokat, ministránsokat, zarándoktestvéreket, az egyházmegye horvát, német és szlovén nyelvű híveit. Végül köszönetet mondott mindazoknak, akik az ünnepet megszervezték, előkészítették, szebbé tették. „Köszönöm jelenléteteket, hogy a megszentelt falak között együtt ünnepelünk, és zörgetjük az égieket.”

Végezetül családjához, egykori és jelenlegi híveihez – Kőszeg-hegyalja, Szentgotthárd, Csákánydoroszló, Szentkirály, Szőlős és a filiák híveihez – szólt.

A zenei szolgálatot a Lakner Bognár András egyházmegyei zenei igazgató és felesége vezette Vox Savariae Ökumenikus Vegyeskar adta.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Egyházi 1%

Támogassa a Katolikus Egyházat adója 1 százalékával

Technikai szám 0011