A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae-díjat adományozott Bartal Józsefnének. A kitüntetést a testület nevében a konferencia elnöke, Dr. Veres András győri megyéspüspök adta át október 3-án Budapesten. A díjjal a Püspöki Konferencia elismerését fejezi ki azért a szolgálatért, amelyet élete folyamán Bartal Józsefné a Katolikus Egyház szolgálatában végzett.
Bartal Józsefné 1943. szeptember 20-án Bátyán született Jánosity Veronika néven. Az általános iskolát Bátyán végezte, később Baján gyors- és gépírói képesítést szerzett, majd Kalocsán érettségizett.
42 éven át munkaügyi előadóként dolgozott, nyugdíjba vonulása után két évtizeden át a kalocsai főszékesegyház kegytárgyboltjában mint eladó dolgozott.
1963-ban kötött házasságot Bartal Józseffel, akivel 42 éven át, férje 2005-ben bekövetkezett haláláig élt szentségi házasságban. Két lányuk és egy fiuk született. Gyermekeik hitbéli nevelését mindvégig fontosnak tartották, hittanra jártak, a Bartal család együtt gyakorolta a katolikus hitet. Gyermekeik szentségi házasságot kötöttek, akiket eddig kilenc unokával és hat dédunokával ajándékozott meg az Úr.
Fiatal kora óta tagja a rózsafüzér társulatnak, később a Jézus Szíve családjába is belépett. Megalakulását követően a Házas Hétvége mozgalomhoz is csatlakozott férjével.
A rendszerváltást követően 1992-ben Róna Gábor jezsuita szerzetespap bíztatására és segítségével megszervezte Kalocsán a Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségét, amelyet harminc évig világi elnökként vezetett. A jó földbe hullott mag százszoros termést hoz, amelyet jól mutat az, hogy mára már országszerte több ezer tagja van a különböző Szent Mónika-közösségeknek. A Keresztény Édesanyák Szent Mónika Közösségének célja, hogy az imádság által gyermekeiket, családtagjaikat Isten közelébe vonják.
Bartal Józsefné, Veronika így vallott katolikus hitéről: „gyermekkoromtól kezdve tapasztalhattam, hogy családunknak mennyire fontos az Egyházhoz való tartozás aktív megélése. A mi délszláv falunkban mindenki járt templomba és a szentmiséken, litániákon, szentségimádások alkalmával zengett a templom az énekléstől. Sajnos a kommunizmus negyven éve alatt szomorúan kellett tapasztalnom, hogy mennyi ember távolodott el a hit megélésétől, ami akár szüleimnek, nagyszüleimnek, férjemnek vagy nekem érthetetlen volt. Igaz, a munkahelyemen engem is behívtak, hogy számonkérjék vallásgyakorlásomat, de teljesen természetes volt, hogy gyermekeinket hittanra járassuk és megéljük az Egyházhoz való tartozásunkat.”
Budapest, 2022.10. 03.
