„Szent Kamill Leányai” Szerzetes Intézmény

Fliae Sancti Camili, női szerzetesrend

Bemutatkozás

Szerzetesrendünk a "Betegek Szolgái" (Kamilliánusok), egyik női ága. Tezza Lajos Kamilliánus atya és Vannini Jozefina mondott igent Isten hívására, hogy egy női szerzetesrendet alapítson, mely Szent Kamill lelkiségét éli meg. A Rend neve már magában rejti identitásunkat is. Istennek szentelt nővérek vagyunk, akik szent Kamill nyomain követik az irgalmas Jézust, aki, mint Irgalmas szamaritánus, anyai, gyöngéd szeretettel viseli gondját a szenvedő embernek. Hogy jobban megismerhessük lelkiségünket és hivatásunkat pillantsunk bele Szent Kamill, majd Tezza Lajos és Vannini Jozefina nővér életébe.

Lellis-i Szent Kamill

1550-ben született Olaszországban késői gyermekként és sajnos már 13 évesen elveszíti édesanyját. E rövid idő alatt kellő szeretetet és odafigyelést kapott édesanyjától, mely meghatározta a későbbiekben a szenvedőkhöz való fordulását és gyöngédségét. Édesapja, katona lévén nem nagyon nevelte. Mondhatnánk, hogy az utcán nőtt fel kártyázva társaival. Nagyobb korában édesapjával együtt katonáskodott. A harcban sok pénzt szerzett, de nem bírt lemondani a kártyajátékról és addig játszott, míg az ingjét is elvesztette. Koldulás közben egy ferences atya ajánlott neki munkát, amitől ő irtózott, de más megoldás hiányában ezt is vállalta.

Egy nap, egy ferences atyával történő beszélgetés után hazamenet a Jóisten "meglepte" őt. Megértette, milyen üres is az ő élete, és Isten megéreztette vele szeretetét, igazi értelmet adott az ő életének és gyógyításával kezdte betölteni azt az ürességet, amit Kamill a kártyával próbált és egyéb dolgokkal.

Az Istenhez való megtéréssel együtt, érezte, hogy valamit akar még tőle Isten, hívja őt egy Vele való mélyebb kapcsolatra. Úgy tűnt számára, hogy a ferences rendben van az ő helye, de a katonaság alatt szerzett lábsebe miatt, mely mindig kiújult, háromszori próbálkozás után, végleg elbocsátották.

Kamill, e lábsebe miatt sokat volt kórházban, és épp itt, gyengesége megtapasztalásában és fájdalmai közepette fedezte fel Jézus hívását: "Beteg voltam és meglátogattatok, amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek" (Mt 25,40). Jézus, az Irgalmas Szamaritánus, Kamill és társai által akarta folytatni szerető gyógyítását.

1586-ban egy társaságot kezdett létrehozni, akik nem a fizetségért, hanem Isten szeretetéért és dicsőségéért gondozzák a betegeket. Számára nem csupán betegápolás, hanem ajándék, hogy a szenvedő és megtört Jézust szolgálhatja: az oltárnál a szentmise áldozatban, mint pap, majd egy másik "oltárnál" a beteg ágyánál, mint szerető szolga, aki úgy gondozza a szenvedőt, amint egy szerető édesanya fordul gyermekéhez. Isten szenvedő emberek iránti szeretetét tapasztalja meg szívében, és ezzel a tűzzel hajol a koszos, sebektől ázott és a társadalomtól kitaszított emberek fölé. Megfürdeti, megeteti, ágyat húz, imádkozik; velük és értük. A Szentlélek indítja, tanítja, hogy megértse, hogyan tudná enyhíteni az emberek fájdalmát. Megnyitja szívét, hogy újabb és újabb utakat találjon a szeretet leleményessége által, Krisztus szenvedő tagjainak méltó ellátására.

1591-ben a szerzetesrend egyházi elismerést kapott. Kamill a tisztaság, szegénység és engedelmesség fogadalma mellett, egy negyedik fogadalommal is elkötelezi magát, és társait, hogy szolgálja a betegeket, ha kell, az élete kockáztatása árán is.

Kamill ebben az önfeláldozó szeretetben, a betegek között halt meg. Közössége elterjedt Olaszországban ahol akkor már 180 rendtársa áldozta fel életét a betegek, főként a pestises betegek ápolásában. Azóta is a betegek szolgálatában elhunyt testvérekre, mint a szeretet vértanúira emlékezik meg a szerzetesi közösség. Kamill, halála előtt azt mondta a betegeknek: "Szívemmel mindig itt leszek köztetek."

1746-ban Kamillt XIV. Benedek pápa szentté avatta. 1886-ban a betegek és a kórházak védőszentjévé nyilvánították. 1930. óta mindazok védőszentje, akik a betegek szolgálatában tevékenykednek. Életművével a "szeretet új iskoláját" indította el.

A Kamilliánus szerzetesek ma harminc országban működnek. Központjuk Rómában van. 1995-től ismét jelen van Szent Kamill rendje Magyarországon, Nyíregyházán.

Boldog Tezza Lajos atya

Boldog Tezza Lajos atya Conegliano-ban, (Veneto) Olaszországban született, 1841. november 1-én, Augusto Tezza és Catherina Nedwied egyetlen gyermekeként.

A család jó hírnévnek örvendett. Édesanyja Istennek szentelt személy volt. Édesapja orvos hivatásának megélése mély hatást gyakorolt a fiúra és mindig példaképként állt a kis Lajos előtt. Tőle tanulta a betegek iránti szeretetet és teljes odaadást. Már nyolc évesen elveszítette édesapját.

1855-ben fejezte ki először azt a vágyat, hogy Istennek szentelje életét. Édesanyja is, miután mindent eladott és árát szétosztotta a szegények között, kolostorba lépett.

Közben az ifjú, szilárd akaratával, lelkesedésével és buzgalmával, 1858-ban szerzetesi fogadalmat tett a "Betegek Szolgái"-nak rendjében (kamilliánusok), és 1864. május 21-én pappá szentelték. Vágyott arra, hogy missziós területekre, Afrikába is elvigye Jézus örömhírét és szeretetét. Az elöljárók azonban másképp vélekedtek, ő pedig, az engedelmességre hagyatkozva, elhatározta, hogy mindig, kizárólag Isten akaratát keresi és teljesíti. Isten akaratának teljesítése megkülönböztető erényévé vált, akkor is, ha ez szenvedéssel, vagy kereszttel járt. Engedelmességnek és a kereszt iránti szeretetének megértéséhez elég ez a gondolat, amelyet Ő írt: "amíg ezt a kedves, Jézus Vérével és Mária könnyeivel áztatott fát, nem érezzük mélyen a szívünkbe ültetettnek, nem mondhatjuk magunkat, és nem is vagyunk Istenéi. Légy biztos, annál boldogabbak leszünk, minél jobban ránk nehezedik a kereszt, sőt mi több, mikor Jézussal keresztre feszítenek."

1871-ben Lajos atyát, Franciaországba, Cuisery-be küldték, novícius mesterként, majd a francia tartományfőnök helyettesévé nevezték ki. Egy olyan női közösségről álmodott, amely a szent Alapító lelkisége szerint, anyai szeretettel szenteli magát a betegek szolgálatára. 1892. február 2-án a fiatal Jozefinával együtt alapította a "Szent Kamill Leányai" Szerzetes Intézményt.

Ami Szent Kamill születő társaságával történt, az történt Leányainak kongregációjával is. Rómában hamarosan elterjed rendkívüli szeretetük híre, a hivatások virágoztak, Szent Kamill lelkisége terjedt, Tezza atyának és Vannini Jozefina nővérnek megfontolt és körültekintő irányításával.

Lajos atyát a limai Peruba küldték, Vizitátorként, hogy az ottani közösséget, mely politikai okokból elszigetelődött Európától, visszacsatolja a Rendhez. A huszonhárom éves "ideiglenes" tartózkodása haláláig tartott. A távolléte miatt szenvedett, de nem csüggedt el. Enyhítette fájdalmát az a tudat, hogy a Kongregáció terjedt, növekedett kegyelemben és szentségben. Lajos atyát Lima apostolának is hívták. A kedvesség egész életében tőle elválaszthatatlan erény volt.

Különösen a kereszt lábánál érezte magát az Úrral egyesültnek. A kis és nagy kereszteket a legfőbb és legértékesebb jónak tekintette. "A kereszt az Úr műveinek igaz és félreérthetetlen jele." Nemesi viselkedésének, rendkívüli és szelíd szolgálatkészségének köszönhető, hogy Szalézi Szent Ferenchez hasonlították. A munkától megviselt, de fáradhatatlan irgalmas szamaritánus 1923. szeptember 23-án, Limában, társaitól körülvéve hunyt el, a "Santa Maria della Buena muerte" rendházban. Az egész város gyászolta őt, és hamarosan mindenki Lima apostolának hívta.

"Viszontlátásra az égben mindig szeretett leányaim; ajánljatok az Úrnak, ahogy én teszem, és mindig tenni fogom veletek. Viszontlátásra az égben kedves leánykáim. Teljes szívemből megáldalak titeket."

Boldog Vannini Jozefina

Boldog Vannini JozefinaVannini Jozefina, keresztnevén Judit, Rómában született 1859. július 7.-én. Édesanyját Annunziatá-t, és Édesapját Angelo-t, már 7 éves korában elveszítette. Testvéreitől, Augustó-tól és Giuliá-tól is elszakítva a római Torlónia árvaházba került, ahol az Irgalmas nővérek nevelték.

Sokszor fejfájását és gyengeségét eltitkolva próbált beilleszkedni a közösségbe, és megtartani a napirendet. Az első szentáldozáskor tapasztalta meg Isten szerető közelségét, mely egy döntést is érlelt szívében: Istennek és csakis Istennek élni.

Az Isteni Mester a nehézségek, a meg nem értés és az alázat útján vezette hivatásának rátalálásában is. Az Irgalmas nővérekhez jelentkezett, ám többszöri próbálkozás után végleg elküldték, törékeny egészségére hivatkozva.

Mikor a lelki sötétség felhői tornyosultak felette; csendben dolgozva és várakozva, küzdve mások befolyása ellen, de bízva Abban, akinek szeretete nem csapja be, hagyta magát átölelni a fájdalom nehéz keresztjétől. Lelki atyja és a Cenaculum Nővérek álltak mellette.

Egy fénysugár nyitotta meg előtte az utat, melyet Tezza Lajos, Kamilliánus atya által küldött az Úr. Egy lelkigyakorlat alkalmával egy személyes beszélgetés során, Judit feltárta lelkét. Lajos atya több szerzetesrendet is ajánlott, Judit azonban egyikhez sem érezte közel magát. Ekkor, Istentől indíttatva megkérdezte, hogy részt venne-e a "Betegek Szolgáinak", a Kamilliánusok női ágának alapításában. Judit időt kért, majd teljes szívvel igent mondott Isten akaratára.

Rövid felkészülés után, két másik társával együtt, Judit megkapta a piros kereszttel díszített skapulárét, majd 1892 márciusában magára öltötte a szerzetesi ruhát és a Jozefina nevet vette fel.

Jozefina anya Szent Kamill iskolájában megtanulta Jézust szolgálni a betegekben, és anyai szeretettel ápolni őket, mint a szerető édesanya gondozza egyetlen beteg gyermekét.

Nagy szükség volt arra, hogy minél jobban tudják szolgálni a betegeket, ezért elkezdenek tanulni a X Piusz Pápa kezdeményezésére megnyílt ápolónőképző iskolában.
A jelöltek száma egyre növekedett, és sokfelől érkeztek kérések újabb házak nyitására. Már Jozefina anya életében letelepedtek Olaszország különböző városaiban, valamint Franciaországban és Argentínában.

Jozefina anya a sok munkától és utazástól kimerült az önfeláldozó szeretet testileg legyengítette. 1911. február 23-án halt meg Rómában. II. János Pál Pápa 1994-ben avatta boldoggá.

"Ó, Jézusom, adj nekem különleges szeretetet, a kereszt szeretetét, nem a hősies keresztekét, hanem azon közönségesekét, amelyek sajnos olyan visszataszítóak számunkra; a mindennapi kereszteket, amelyekkel tele az élet, és amelyekkel utunk során minden pillanatban találkozunk. Akkor egyedül csak Te fogod tudni, hogy szeretlek, és ez nekem elég."

Alapítóink, életükkel és tanításukkal, átadták nekünk Szent Kamill lelkiségét. A mi ideálunk, hogy a Megfeszített Jézusnak, Jézussal és Jézusban éljünk, Őt fedezzük fel szívünkben és találjunk Rá szenvedő társainkban is. Az Ő irgalmas szeretetét sugározzuk életünkön és tetteinken keresztül. Az Ő gyengéd jelenlétének hírnökei legyünk a világban, különösen a szenvedés oltáránál, a betegágy mellett. Szent Kamill példájára, ruhánkon, mi is piros keresztet hordunk, mely a megváltó és önfeláldozó szeretet jele. A negyedik fogadalommal a betegek szolgálatára kötelezzük el magunkat, őket szolgáljuk, ha kell az életünk kockáztatása árán is.

Életstílusunk egyszerű; napirendünk három alappillérből áll: az imádság, a szolgálat és a közösség. A napot imával kezdjük, személyes, és közösségi imával: zsolozsma, szentmise, elmélkedés. Csak az Irgalmas Jézus aki, szeretetével megtart, eltölt és küld minket. Kérjük Őt, hogy Szentlelke által tanítson minket egyre jobban szeretni, egyre jobban szolgálni. Meglátogatjuk a betegeket, a magányosakat, és szomorúakat, egyik nap a kórházban, másik nap az idősek otthonában és családi házaknál is. Ebéd után ismét összegyűlünk imádkozni, az Oltáriszentség előtt, Jézusnál időzünk, majd a rózsafüzér imádsággal Szűzanyánkat, Máriát kérjük, ismertesse meg velünk és minden emberrel egyre jobban Fiát, Jézust. Ezt követően újra elindulunk beteg testvéreinkhez, vagy otthon dolgozunk. A nap végén beszélgetünk, megosztjuk tapasztalatainkat, együtt vagyunk. A napot imádsággal, Jézussal együtt zárjuk, neki ajánljuk a szenvedőket, bocsánatot kérünk bűneinkért, és újra rábízzuk magunkat. A vele való élő kapcsolat hivatásunk forrása, és csúcspontja.

Magyarországon: 1997-ben telepedtek le a nővérek. A nyelv elsajátítása mellett betegeket látogattak a kórházban, saját otthonukban, idősek otthonaiban. Jelenleg közösségünk négy tagot számlál: egy indiai, egy olasz, egy brazil és egy magyar nővért.