Egyházközségi Nővérek Társasága

Societas Sororum Paroecialium, egyházmegyei jogú női világi intézmény

Bemutatkozás

Az Egyházközségi Nővérek Társaságának tagjai abból a célból alakultak fogadalmas közösséggé 1935-ben, hogy a plébániai és az egyházközségi munkában hivatásos és képzett segítséget nyújtsanak a plébánosoknak mindazokban a munkákban, amihez papi felszenteltség nem szükséges. A Társaság létrehozását különösen indokolta a már akkor, (1935-ben) mutatkozó paphiány, ami azóta még nagyobb méreteket öltött. A Társaság magyar alapítású. Az eredeti, ideiglenes szabályzat megújítását 1943. december 21-én Grősz József kalocsai érsek hagyta jóvá, ezzel hivatalosan megalapítva az Egyházközségi Nővérek Társaságát. A nővérek Dr. Künnle Theodórát választották főnöknőnek, kinek mély hite, elkötelezett Istennek adottsága és igaz egyházszeretete meghatározta a Társaság lelkiségét. A kalocsai noviciátus és központi ház fenntartásához szükséges anyagi hátteret a házban működő rózsafüzérgyár, kegytárgyüzlet, az egyházmegyét ellátó ostyasütő üzem és egy gyümölcsös kert biztosította. Ott létesült a Grősz érsek úr által alapított Érseki Hitoktatónőképző Intézet, mely az utánpótlás kérdésében is hivatott volt segíteni.

Mivel a Társaság szabályzata megegyezik az 1947. február 2-án XII. Pius pápa által kiadott Provida Mater apostoli konstitúcióval, azt 1948. december 21-én Grősz József kalocsai érsek úr újra jóváhagyta, mint Világi Intézményt (Institutum Saeculare). Az 1989-ben újraindult Társaságunk módosított szabályzatát Dankó László kalocsai érsek 1989. június 29-én hagyta jóvá. A nővérek példaképei az Úr Jézust és az apostolokat szolgáló első szent asszonyok, akik a Szentírás tanúsága szerint velük voltak és szolgáltak nekik. A Társaság védőszentjei az apostolok, kiknek emléknapjait megünneplik. Fő ünnepük Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepe, június 29-én.

A nővérek a plébániákra kihelyezve éltek az egyházközségekben a plébános irányítása mellett dolgozva, a helyi igényeknek megfelelően. A központtal szoros kapcsolatban voltak, visszajártak oda testi-lelki felüdülésre, töltekezésre (lelki napra, lelkigyakorlatra). A főnöknő is rendszeresen látogatta őket. A társaság időszerűségét bizonyítja, hogy az eredeti munkakör és életforma megmaradt változatlanul a kommunizmus idején is. 1950-ben huszonnégy tagja volt a Társaságnak. Egyházközségi munkát a következő helyeken végeztek a nővérek: Adony, Baja, Balassagyarmat, Báta, Jánoshalma, Kelenföld, Klotildliget, Lábatlan, Budapest-Máriakő, Orosztony, Piliscsaba, Rákosszentmihály, Százhalombatta, Bp. Szent Imre (ciszter) plébánia, Sükösd, Tököl, Valkó. A budapesti Papi Otthont a nővérek vezették az alapítástól, 1948-tól 1986-ig. Szintén a nővéreik vezették a Mátrában a Stella Papi Üdülőt az alapítástól, 1948-tól 1954-ig.

Napjainkban, bár kevés a nővér néhány plébánián dolgoznak. Egy idősebb nővér dolgozik a Klotildligeti egyházközségben, az újak a budai ciszter plébánián, Pilisjászfalun és Klotildligeten teljesítenek szolgálatot.

Egyházjogi státusza: egyházmegyei jogú világi intézmény.
A közösség jogi személy.