Congregatio Sororum Scholasticarum Pauperum a Nostra Domina, pápai jogú női szerzetesrend

A közösség hitvallása

A közösség hivatása: tanítás-nevelés.

Bemutatkozás

A rend alapítója Karolina Gerhardinger, szerzetesi nevén Jézusról nevezett Mária Terézia, aki éppen befejezte iskolai tanulmányait, amikor 1809-ben, Bajorországban is feloszlatták a szerzetesrendeket. Lelkivezetőjének, Wittmann Mihálynak alapelve volt, hogy a társadalom erkölcse a keresztény családoktól függ, a család légkörét pedig alapvetően az anya határozza meg, mert ő az első nevelő. Karolina Gerhardinger Isten útmutatását ismerte fel plébánosa tanácsában, hogy legyen szerzetes, és elhatározta, hogy életét Isten szolgálatának, a szegénysorsú leánygyermekek nevelésének szenteli. Eleinte szülővárosában, Stadtamhofban vállalt tanítónői állást, majd társak csatlakozásával 1833. október 24-én kezdett a kis közösség szerzetesi életet, Neunburg vorm Waldban. A rendi központ 1841-ben nyílt meg Münchenben.

Az új szerzetesrend gyorsan terjedt, nemcsak az európai országokban, hanem 1847-től az amerikai kontinensen is. "Készségesen elmegyünk bárhová, ahová az isteni Gondviselés hív minket" – volt Jézusról nevezett M. Terézia alapelve. A rendalapító annak tudatában végezte apostoli szolgálatát, hogy "mindennel nevelünk, amik vagyunk, és amit teszünk”, és erre buzdította nővértársait is. (K/23.) M. Terézia senkit sem akart kizárni a gondoskodásból, de elsősorban a szegényeket, a perifériára szorultakat, a társadalmi igazságtalanságok által sújtottakat akarta előnyben részesíteni.  Mária példáját állította közössége elé, és az Eukarisztiából merített erőt a nehézségek elviseléséhez. A rendtagok életükre és küldetésükre vonatkozóan meghatározónak tartják Jézus Krisztust, akitől a küldetésüket kapták; a Római Katolikus Egyházat, amely Krisztus küldetését folytatja; a konkrét valóságot, amelyben szolgálnak; az egység és a testvéri közösség építését; a nevelésre irányuló szolgálatukat. Mint nevelők elsődleges fontosságúnak tartják a jó példát, és a rájuk bízottak emberi értékeinek minél teljesebb kibontakoztatására törekednek. A Boldogasszony Iskolanővérek (korábbi nevükön Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek) kezdték el a reáliskolai és szakiskolai oktatást, a gyermek-napköziket, az óvodáskorú gyermekek nevelését. Munkásnők számára esti iskolákat szerveztek. Kiemelten fontosnak tartották a tanulás és a mozgásos tevékenységek megfelelő arányát, a természettudományos tárgyak oktatását lányok számára is, valamint a művészeti oktatást.

A rend szabályának jóváhagyása sok nehézségbe ütközött, mert az alapító meggyőződése volt, hogy leginkább a központi vezetés biztosítaná az egységes rendi szellemet, valamint a nővérek egységes színvonalon történő képzését. A pápai elismerés már 1854-ben megtörtént, ám IX. Piusz pápa csak 1865-ben hagyta jóvá véglegesen az SSND szabályát. Ezzel a női szerzetesrendek vezetésének új lehetősége nyílt meg az Egyházban. Ma a világ 27 országában 1700 nővér működik Argentínától Kanadáig, Brazíliától Japánig, a legszegényebb településeken is. A rend központi vezetése, generalátusa, 1957 óta Rómában van. Magyarországra Csajághy Sándor csanádi püspök meghívására érkeztek az első nővérek 1858-ban. Első rendházuk és iskolájuk Temesváron épült fel. Sorra alakultak az új rendházak: 1873-ban Szegeden, 1896-ban Debrecenben nyitottak nagyobb intézményt a nővérek. Az első világháborút követően három részre szakadt a magyar provincia. Az addig létesült 32 rendházból 19 Romániához, 3 Jugoszláviához került. Az 1923-ban újjászervezett magyar rendtartománynak a szegedi rendház lett a központja. Az elemi iskolához idővel óvoda, polgári iskola, tanítónőképző, ipari szakközépiskola és gimnázium csatlakozott. Új fiókházak is keletkeztek. 1948-ban összesen 23 közösségben élt és működött a 368 iskolanővér. Ennek a virágzó fejlődésnek vetett véget az államosítás, majd az 1950-ben bekövetkezett internálás. A Magyar Állam és a Katolikus Egyház vezetői között 1950-ben létrejött kényszerű megállapodás - sokféle korlátozással - a Kongregációra bízta az engedélyezett két leánygimnázium működtetését. (A budapesti Patrona Hungariae és a debreceni Svetits)

1989 után ismét lehetőség nyílt az apostoli szolgálatok bővítésére. A budapesti Patrona Hungariae intézetben általános iskola, gimnázium, zeneiskola, valamint középiskolai és egyetemi szakkollégium működik. A debreceni Svetits Intézetben a gimnázium és kollégium mellett óvoda, általános iskola, középiskolai és egyetemi szakkollégium létesült. Egykori szegedi központjuk épületében óvoda, általános iskola, gimnázium, művészeti iskola, középiskolai és egyetemi szakkollégium működik. Makón kéttannyelvű általános iskolát tartanak fenn a nővérek. Az idős rendtársak a budapesti Nikodémus Szeretetotthonban részesülnek testvéri gondoskodásban.

Jézusról nevezett Mária Terézia Gerhardingert 1985. november 17-én avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa. 1999. június 13-án, a Lengyelországban mártírhalált halt M. Antonina Kratochvil nővért avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa.  

Egyházjogi státusza: pápai jogú női szerzetes intézmény.
A közösség jogi személy.

A közösség nemzetközi központja:

M. Dominica Michalke Superior of the School Sisters of Notre Dame
Cím: Via della Stazione Aurelia, 95; I-00165 Roma; Olaszország;
Honlap: https://gerhardinger.org/

A közösség magyarországi elérhetősége:

Ivanics Andrea Éva M. Andrea SSND tartományfőnöknő
1092 Budapest, Knézich u. 5-7.
Honlap: https://www.iskolanoverek.hu/
E-mail:

Frissítve: 2025. március