Szent Domonkos Rend Magyar Tartományfőnökség

A Domonkos Rendet a XIII. század elején Dominicus Guzman (1173/75-1221) alapította. Alig van olyan középkori szent, akiről olyan hiteles forrásanyag állna rendelkezésünkre, mint Domonkos életéről és művéről. Mintegy 177 okmány, irat teszi könnyűvé, hogy gyakran napra pontosan határozhassuk meg tartózkodási helyét. A Rendalapító számára készült pápai iratok alapján azokat az eszméit is követni tudjuk, amelyeket kérvényeiben a Pápai Kúriával közölt, és amelyeket azután az iroda a pápai okiratokba belevett. 

A Prédikáló Rend legrégebbi ránk maradt konstitúciói csak 1230 körüliek, ezért Domonkos utáni időkből származó adalékokat is tartalmaznak; gondolataik és megfogalmazásuk azonban lényegében azonosak kellett hogy maradjanak, mint a Rendalapító idejében. A bolognai szentté avatási per (1233. augusztus) során életének és lelki, hitbeli arcélének sok részletére derült fény. E kitűnő források ellenére Domonkos történelmi arcképét halála után hamarosan eltorzították, a mindenkori divatirányzatokhoz alakították.

Szent Domonkos 1204-1206-ban tett észak-európai útja során ismerte föl a Nyugatot fenye-gető két veszedelmet; Dél-Franciaországban az albigensek eretnekségét és a kunok pogány fenyegetését. Ugyanakkor tisztában volt az Egyház fényűző gazdagságával és a klérus erkölcsi romlottságával is. Arra a meggyőződésre jutott, hogy azokat a károkat, amelyeket az eretnekség-ek, az Egyház elöregedett struktúrái és a klérus erkölcsi süllyedése hosszú időn át előidéztek, csak úgy lehet fölszámolni, ha olyan közösség születik, amely megfelel a kialakulóban lévő viszonyok-nak és az új szellemiségnek. Látta, hogy az egyes ember erői mennyire elégtelenek. Egyetlen lehetőségként egy új szerzetesrend jöhetett számításba. 1216. december 22-én III. Honorius pápától kiváltságlevelet kapott, amely „Szent Romanus” közösségének életmódját jóváhagyta, és pápai oltalomban részesítette. 1217. január 21-én kelt bullában a Rend nevét Domonkos „Praedicatores”, azaz „Prédikátorok”-ra íratja át. Azt a szabályzatot, amelyet eddig már éltek, kánonjogászok által kellett megfogalmazni. Ekkor készült el a „szerkezet jogi katedrálisa”, amelyet még ma is az „emberi gondolkodás mesterműve”-ként dicsérnek.

A Rend lemond mindennemű biztos jövedelemről. Nemcsak a vándorprédikátorok, vagyis az egyes testvérek, hanem maguk a konventek is kéregetésből kell, hogy megéljenek. A tanulmányról, az imáról, a prédikációról, az aszkézisről és a közösségi életről szóló egyes fejezetek egyetlen célt szolgálnak: jó rendtag és prédikátor kinevelését és képzését, aki az Evangéliumhoz híven él, és a csorbítatlan Evangéliumot hirdeti a maga teljességében. Szent Domonkos műve: a Prédikátorok Rendje olyan, mint a Rendalapító személyisége; határozott jellemét és karizmatikus adottságát tanúsítja. Egyikben sincs semmi túlzó, vagy egzaltált; mindennek megvan a pontos helye, minden olyan, mint a helyes válasz egy bizonyos kérdésföltevésre.

A domonkosok Magyarországon 1221-ben telepedtek le. A világ minden régiójában kb. 6000 domonkos működik, kivéve a Balkán országait. Egészen a török hódoltságig ill. a reformáció kezdetéig a domonkosok Magyarországon szinte mindenhol megtalálhatóak voltak. Közvetlenül a II. Világháború előtt a Magyar Domonkosok önálló Provinciát alkottak, mivel addig az Osztrák-Magyar Provincia keretein belül működhettek. A harmincas évektől egészen a feloszlatásig a Provincia egyik leghíresebb tagja Prof. Horváth Sándor OP egyetemi tanár, filozófus volt, aki egyben a Központi Papnevelő Intézet Fundamentális Tanszékét is vezette. 1950-ben kb. 100 tagot számlált a Domonkos Rendtartomány.

Szent Domonkos és testvérei sajátos, egyedi módon próbálják megmutatni és megvalósítani, hogy hogyan lehet Jézus Krisztus által Istennek élni a világunkban. Domonkos példája, aki a Rendet és a magyar tartományt igazgatja immár 775 éve, azt mutatja, hogy Krisztusért élni azt jelenti, hogy azokért élünk, akikért Jézus meghalt, akikért az életét adta, csak még nem ismerik, még nem hallottak Róla, vagy nem hallottak Róla elégségesen. A Rendnek, ennek a nagy családnak, nem az a küldetése, hogy jó embereknek a jó Istenről jókat mondjunk – templomuk biztonságában – hanem az, hogy elmondják azoknak, akik még nem tudják, hogy mit is jelent az, hogy ők az Isten gyermekei, hogy csodálatos kincs birtokosai.

A Rend jelmondatában ott szerepel a „veritas” – igazság. Az „igazság” – azonban nem egy elvont tanítás, hanem az Igazság egy személy, Jézus Krisztus, akiről természetesen megfelelően kell gondolkodni. Krisztus megismeréséhez szükséges a személyes ismeret, amelyhez hozzásegít a kontempláció, azaz szemlélődés. A Szent Domonkos Rend életforma szintjén űzi az evangélium-hirdetését, nem pusztán egy teóriát hirdet, hanem apostoli életmódot folytat. A domonkos gyakorlat azt jelenti, hogy egy meghatározott közösségi életformában, az imádság, a munka, a tanulás, az igehirdetés harmóniájában élve próbálják megmutatni, megismertetni Jézust, az Isten kinyilatkoztatását. Ahhoz pedig, hogy hirdetni tudják az Evangéliumot fölkészültség szükséges, hiszen Krisztust mindig az adott kor nyelvén, az adott kultúrának megfelelően kell hirdetni.

A Rend testvéri közösséget alkot, az összetartozást, az egyet akarást teremti meg, tehát nem baráti társaságról van szó, hanem közöset akaró közösségről. Legfőbb vágyuk a korszerű, modern igehirdetés, amely mégis megőrzi kapcsolatait a gyökerekkel. Ez szolgálná hazánk javát is, amelynek szolgálata szintén Isten adta hivatása a Rendnek, nem csak az elmúlt századokban, hanem ma is, a nagy sorsforduló idején. 

Egyházjogi státusza: pápai jogú férfi szerzetes intézmény (papi).
A közösség jogi személy.