A jó pásztor.

1„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló.

2Aki a kapun megy be, az a juhok pásztora.

3Az őr kinyit neki, a juhok pedig megismerik a hangját. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.

4Amikor mindegyiket kivezeti, elindul előttük, s a juhok követik, mert ismerik a hangját.

5Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek nem ismerik a hangját.”

6Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de nem értették, mit akart vele mondani.

7Jézus folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok a juhok számára a kapu.

8Azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok.

9Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál.

10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.

11Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.

12A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket.

13A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.

14Én vagyok a jó pásztor, ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem,

15mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért.

16De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.

17Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd újra visszavegyem.

18Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam az Atyától.”

19E beszéd miatt ismét szakadás támadt a zsidók között.

20Sokan közülük azt mondták: „Ördög szállta meg és megháborodott. Minek hallgatják?”

21Mások így vélekedtek: „Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy vissza tudja adni az ördög a vaknak a szeme világát?”

VI. A TEMPLOMSZENTELÉS ÜNNEPE

Jézus Isten Fiának nevezi magát.

22A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt.

23Jézus éppen a templomban járt, Salamon csarnokában.

24A zsidók körülvették, és kérdezték tőle: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan.”

25„Mondtam már nektek – felelte Jézus –, de nem hiszitek. A tettek, amelyeket Atyám nevében végbeviszek, tanúságot tesznek mellettem.

26Mégsem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók.

27A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem.

28Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki.

29Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit.

30S én és az Atya egy vagyunk.”

31A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták kövezni.

32Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” „Nem jótettedért kövezünk meg –

33felelték a zsidók –, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné teszed magadat.”

34Jézus folytatta: „Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok?

35Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét,

36akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?

37Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem.

38De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.”

39Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül.

Jézus átkel a Jordánon.

40Ezután Jézus ismét átment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt.

41Sokan fölkeresték, mert így gondolkodtak: „János ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit mondott róla (Jézusról), az mind igaznak bizonyult.”

42És sokan hittek benne.