¹Amikor egyszer szombaton bement az egyik vezető farizeus házába étkezni, a farizeusok figyelték.

²Íme, egy vízkóros ember került elébe.

³Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól:
– Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?

⁴De azok hallgattak. Megfogta a beteget, meggyógyította, és elküldte.

⁵S így szólt hozzájuk:
– Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre szombaton kútba esik, vajon nem húzza-e ki azonnal?

⁶Erre nem tudtak mit felelni.

⁷Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, mert észrevette, hogyan válogatják a fő helyeket:
–

⁸Ha valaki menyegzőre hív, ne ülj a fő helyre, mert lehet, hogy meghívott nálad rangosabb embert is!

⁹És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: „Engedd át neki a helyet!” –, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni.

¹⁰Ellenkezőleg, ha meghívnak, menj, ülj az utolsó helyre, hogy amikor jön, aki meghívott, így szóljon hozzád: „Barátom, ülj feljebb!” Akkor valamennyi asztaltársad előtt tisztelet övez.

¹¹Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatásban lesz része, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.

¹²Ekkor azt mondta annak, aki meghívta:
– Ha ebédet vagy vacsorát adsz, ne barátaidat hívd meg, ne is testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat! Nehogy viszonzásul ők is meghívjanak, s ez legyen jutalmad!

¹³Ellenkezőleg, ha vendégséget rendezel, hívj meg szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat!

¹⁴Boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk, te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.

¹⁵Ezt hallva az egyik vendég így szólt hozzá:
– Boldog, aki Isten országának vendége!

¹⁶Ő pedig ezt mondta neki:
– Egy ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott.

¹⁷A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: „Gyertek, mert már minden kész!”

¹⁸De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta neki: „Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, bocsáss meg!”

¹⁹A másik ezt mondta: „Öt iga ökröt vettem, megyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, bocsáss meg!”

²⁰Egy másik ezt mondta: „Most nősültem, ezért nem tudok menni.”

²¹Amikor a szolga visszatért, mindezt jelentette urának. A ház ura haragra lobbant, és ezt mondta szolgájának: „Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!”

²²A szolga aztán jelentette: „Uram, amit parancsoltál, megtörtént, de még van hely.

²³Akkor az úr így szólt a szolgához: „Menj el az utakra és az ösvényekre, és kényszeríts mindenkit arra, hogy bejöjjön, hogy megteljék a házam!

²⁴Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem ízleli meg a vacsorámat.”

²⁵Nagy tömeg ment vele. Megfordult, és így szólt hozzájuk:
–

²⁶Ha valaki hozzám jön, de nálam fontosabbnak tartja apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit vagy a saját életét, nem lehet a tanítványom.

²⁷Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.

²⁸Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, ugye előbb leül, és kiszámítja a költséget, vajon futja-e a befejezésig?

²⁹Különben – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdi mindenki, aki látja:

³⁰„Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.”

³¹Vagy ha egy király hadba akar indulni egy másik király ellen, ugye előbb leül, s fontolóra veszi, vajon tízezer emberrel szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene?

³²Amennyiben nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megtudakolja a békefeltételeket.

³³Ugyanígy, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet a tanítványom.

³⁴Jó a só, de ha elveszti az ízét, mivel lehet neki visszaadni?

³⁵Sem a földnek, sem a trágyának nem használ, tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!