¹Abban az időben jöttek néhányan, és hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette.

²Így válaszolt nekik:
– Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ez történt velük?

³Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian hasonlóképpen vesztek el!

⁴Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloámnál rádőlt a torony, és megölte őket, vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?

⁵Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian ugyanúgy vesztek el!

⁶Azután ezt a példázatot mondta:
– Egy embernek volt a szőlőjében egy fügefája. Kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált.

⁷Azt mondta erre a vincellérnek: „Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért élősködjék itt a földön?”

⁸De az így válaszolt neki: „Uram, hagyd meg még ebben az évben! Körülásom, és megtrágyázom,

⁹hátha jövőre terem; ha pedig nem, akkor vágasd ki!”

¹⁰Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton.

¹¹Íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve a betegség lelke lakott. Görnyedten járt, és nem tudott teljesen felegyenesedni.

¹²Amikor Jézus meglátta, odaszólt, és ezt mondta neki:
– Asszony, megszabadultál betegségedből!

¹³Rátette a kezét, mire az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Istent.

¹⁴A zsinagógai elöljáró azonban méltatlankodott, hogy Jézus szombaton gyógyított, és így szólt a jelenlévőkhöz:
– Hat nap van, amikor dolgozni kell! Azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne szombaton!

¹⁵Az Úr így válaszolt neki:
– Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki, hogy megitassa?

¹⁶Ezt az asszonyt, Ábrahám lányát, akit tizennyolc éve tartott megkötözve a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a béklyóból szombaton?

¹⁷Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, viszont az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket véghezvitt.

¹⁸Azután így szólt:
– Mihez hasonló Isten országa, mihez hasonlítsam?

¹⁹Hasonló a mustármaghoz, amit fogott egy ember, és elvetett a kertjében. Az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az ég madarai fészket raktak az ágain.

²⁰Majd ismét szólt:
– Mihez hasonlítsam Isten országát?

²¹Hasonló a kovászhoz, amit fogott egy asszony, és belekevert három mérő lisztbe, míg végül az egész megkelt.

²²Jeruzsálembe tartva városról városra, faluról falura mindenütt tanított.

²³Egyszer valaki ezt kérdezte tőle:
– Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek? Erre ő így felelt nekik:
–

²⁴Igyekezzetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.

²⁵Amikor felkel a ház ura, és bezárja az ajtót, megálltok majd kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: „Uram, nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszol majd nektek: „Nem tudom, honnét valók vagytok.”

²⁶Akkor kezditek majd mondani: „Veled ettünk, ittunk, s az utcáinkon tanítottál.”

²⁷Erre majd ezt mondja nektek: „Mondom nektek, nem tudom, honnét valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!”

²⁸Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és valamennyi prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnét.

²⁹Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában.

³⁰Íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek!

³¹Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak:
– Menj, távozz innét, mert Heródes meg akar ölni!
–

³²Menjetek – válaszolta –, mondjátok meg annak a rókának: „Íme, ma és holnap démonokat űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésem.

³³Viszont ma, holnap és a következő napon tovább kell mennem, mert lehetetlen, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.”

³⁴Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!

³⁵Íme, házatok elhagyatott lesz. S mondom nektek, nem láttok engem addig, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!