1Abban az időben jöttek néhányan, és hírt adtak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette.

2Így válaszolt nekik:
– Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel ez történt velük?

3Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian hasonlóképpen vesztek el!

4Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc, akire Siloámnál rádőlt a torony, és megölte őket, vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik?

5Nem! Sőt mondom nektek, ha meg nem tértek, mindannyian ugyanúgy vesztek el!

6Azután ezt a példázatot mondta:
– Egy embernek volt a szőlőjében egy fügefája. Kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált.

7Azt mondta erre a vincellérnek: „Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért élősködjék itt a földön?”

8De az így válaszolt neki: „Uram, hagyd meg még ebben az évben! Körülásom, és megtrágyázom,

9hátha jövőre terem; ha pedig nem, akkor vágasd ki!”

10Egyszer valamelyik zsinagógában tanított szombaton.

11Íme, volt ott egy asszony, akiben tizennyolc éve a betegség lelke lakott. Görnyedten járt, és nem tudott teljesen felegyenesedni.

12Amikor Jézus meglátta, odaszólt, és ezt mondta neki:
– Asszony, megszabadultál betegségedből!

13Rátette a kezét, mire az nyomban felegyenesedett, és dicsőítette Istent.

14A zsinagógai elöljáró azonban méltatlankodott, hogy Jézus szombaton gyógyított, és így szólt a jelenlévőkhöz:
– Hat nap van, amikor dolgozni kell! Azokon jöjjetek gyógyíttatni magatokat, ne szombaton!

15Az Úr így válaszolt neki:
– Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-e el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-e ki, hogy megitassa?

16Ezt az asszonyt, Ábrahám lányát, akit tizennyolc éve tartott megkötözve a Sátán, nem kellett-e feloldani ebből a béklyóból szombaton?

17Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, viszont az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket véghezvitt.

18Azután így szólt:
– Mihez hasonló Isten országa, mihez hasonlítsam?

19Hasonló a mustármaghoz, amit fogott egy ember, és elvetett a kertjében. Az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az ég madarai fészket raktak az ágain.

20Majd ismét szólt:
– Mihez hasonlítsam Isten országát?

21Hasonló a kovászhoz, amit fogott egy asszony, és belekevert három mérő lisztbe, míg végül az egész megkelt.

22Jeruzsálembe tartva városról városra, faluról falura mindenütt tanított.

23Egyszer valaki ezt kérdezte tőle:
– Uram, kevesen vannak, akik üdvözülnek? Erre ő így felelt nekik:

24Igyekezzetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak.

25Amikor felkel a ház ura, és bezárja az ajtót, megálltok majd kívül, és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: „Uram, nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszol majd nektek: „Nem tudom, honnét valók vagytok.”

26Akkor kezditek majd mondani: „Veled ettünk, ittunk, s az utcáinkon tanítottál.”

27Erre majd ezt mondja nektek: „Mondom nektek, nem tudom, honnét valók vagytok. Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!

28Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és valamennyi prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve onnét.

29Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában.

30Íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek!

31Még abban az órában néhány farizeus ment oda hozzá, és így szóltak:
– Menj, távozz innét, mert Heródes meg akar ölni!

32Menjetek – válaszolta –, mondjátok meg annak a rókának: „Íme, ma és holnap démonokat űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésem.

33Viszont ma, holnap és a következő napon tovább kell mennem, mert lehetetlen, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.”

34Jeruzsálem, Jeruzsálem, te, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam gyermekeidet összegyűjteni, mint a tyúk a csibéit szárnyai alá, de nem akartátok!

35Íme, házatok elhagyatott lesz. S mondom nektek, nem láttok engem addig, amíg el nem jön az az idő, amikor ezt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!