¹Ezután volt egy zsidó ünnep, Jézus pedig felment Jeruzsálembe.

²Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Beteszdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.

³A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben.

⁴[]

⁵Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.

⁶Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle:
– Akarsz egészséges lenni?

⁷A beteg így válaszolt neki:
– Uram, nincs senki, aki levigyen a medencébe, amikor felkavarodik a víz; s amikor oda akarok menni, valaki más ereszkedik be előttem.

⁸Jézus azt mondta neki:
– Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!

⁹Az ember azonnal meggyógyult. Fogta a hordágyát, és járni kezdett.
Aznap pedig szombat volt.

¹⁰A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez:
– Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.

¹¹Ő így válaszolt nekik:
– Aki meggyógyított, az mondta nekem: „Fogd a fekhelyedet, és járj!”

¹²Megkérdezték tőle:
– Ki az az ember, aki azt mondta neked: „Fogd, és járj!”?

¹³De a meggyógyított ember nem tudta, hogy ki az, mert Jézus eltűnt a körülöttük álló sokaság miatt.

¹⁴Később Jézus rátalált a Templomban, és ezt mondta neki:
– Íme, meggyógyultál! Többé ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled!

¹⁵Az ember elment, és tudatta a zsidókkal, hogy Jézus az, aki meggyógyította.

¹⁶A zsidók ezért üldözni kezdték Jézust, mert szombaton tette ezt.

¹⁷De ő így válaszolt nekik:
– Az én Atyám még mindig munkálkodik, és én is munkálkodom.

¹⁸Ezért aztán a zsidók még inkább meg akarták ölni, mert nemcsak hogy megszegte a szombatot, hanem még Atyjának is nevezte Istent, és így egyenlővé tette magát Istennel.

¹⁹Erre Jézus ezt válaszolta:
– Bizony, bizony, mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, hacsak nem látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit ő tesz, azt teszi a Fiú is, ugyanúgy, mint ő.

²⁰Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Sőt még nagyobb műveket is meg fog neki mutatni, hogy csodálkozzatok.

²¹Valóban, ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

²²Az Atya ugyanis nem ítélkezik senki fölött: minden ítéletet a Fiúnak adott át,

²³hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.

²⁴Bizony, bizony, mondom nektek, aki hallgatja szavamat, és hisz abban, aki küldött engem, annak örök élete van. Nem megy ítéletre, hanem már átment a halálból az életbe.

²⁵Bizony, bizony, mondom nektek, hogy eljön az óra, sőt már itt van, amikor a halottak meghallják Isten Fiának hangját, és akik meghallják, élni fognak.

²⁶Mert ahogy az Atya önmagában birtokolja az életet, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában;

²⁷és arra is hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia.

²⁸Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindazok, akik a sírban vannak, meghallják majd az ő hangját,

²⁹és előjönnek. Akik jót tettek, az életre támadnak fel; akik pedig rosszat cselekedtek, az ítéletre támadnak fel.

³⁰Én magamtól nem tehetek semmit. Ahogy hallom, úgy ítélek; és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem Annak az akaratát, aki küldött engem.

³¹Ha magam mellett tennék tanúságot, tanúságtételemnek nem lenne értéke.

³²Van más, aki tanúságot tesz mellettem, és tudom, hogy a tanúságtétel, amellyel mellettem tanúskodik, érvényes.

³³Ti követeket küldtetek Jánoshoz, és ő tanúságot tett az igazságról.

³⁴Mellettem nem ember tesz tanúságot, de azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.

³⁵János égő és világító lámpás volt, de ti csak egy ideig akartatok az ő világosságában örvendezni.

³⁶A mellettem szóló tanúságtétel nagyobb Jánosénál: a művek, amiket az Atya bízott rám, hogy véghezvigyem őket. Maguk a művek, amiket teszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem.

³⁷Az Atya, aki küldött engem, tanúságot tesz rólam. De ti az ő hangját sohasem hallottátok, arcát sohasem láttátok,

³⁸és szava nincs meg bennetek maradandóan, mert annak, akit ő küldött, nem hisztek.

³⁹Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy általuk megtaláljátok az örök életet. Mellettem tesznek tanúságot ezek!

⁴⁰Mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!

⁴¹Nem emberektől kapok dicsőséget.

⁴²Egyébként ismerlek benneteket: nincs bennetek Isten iránti szeretet.

⁴³Én Atyám nevében jöttem, és ti nem fogadtok be; ha más a maga nevében jönne, azt befogadnátok.

⁴⁴Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól fogadtok el dicsőséget, és nem keresitek azt a dicsőséget, amelyik az egy Istentől jön?

⁴⁵Ne gondoljátok, hogy én foglak majd vádolni benneteket az Atyánál. A vádlótok Mózes, akiben ti reménykedtek.

⁴⁶Ugyanis ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert ő rólam írt.

⁴⁷Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni az én szavaimnak?