¹Amikor Jézusnak tudomására jutott, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –

²bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –,

³elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment.

⁴Szamarián kellett átmennie.

⁵Így jutott el Szamaria egyik városához, amelynek Szikar volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek.

⁶Ott volt Jákob forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál. Délfelé járt.

⁷Egy szamaritánus asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá:
– Adj innom!

⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

⁹A szamaritánus asszony ezt mondta:
– Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én szamaritánus nő vagyok?
A zsidók ugyanis nem használnak a szamaritánusokkal közös edényeket.

¹⁰Jézus így válaszolt:
– Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád „Adj innom!”, akkor te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.

¹¹Az asszony így szólt hozzá:
– Uram, merítőedényed sincs, és a kút mély. Honnan vennéd az élő vizet?

¹²Talán nagyobb vagy atyánknál, Jákobnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?

¹³Jézus így válaszolt neki:
– Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,

¹⁴de aki majd abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik. A víz, amit majd én adok neki, forrássá lesz benne, amely az örök életre buzog.

¹⁵Az asszony erre ezt mondta:
– Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg többé, és ne kelljen idejárnom meríteni!

¹⁶Jézus így szólt hozzá:
– Menj el, hívd a férjed, és jöjj vissza!

¹⁷Az asszony így válaszolt:
– Nincs férjem.
Jézus erre ezt mondta:
– Jól mondtad, „nincs férjem”,

¹⁸mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem a férjed. Ebben igazat mondtál.

¹⁹Az asszony ekkor így felelt:
– Uram, látom, hogy próféta vagy.

²⁰Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a Hely, ahol Istent imádni kell.

²¹Jézus így válaszolt:
– Higgy nekem, asszony, eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok majd az Atyát.

²²Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól jön.

²³Igen, eljön az óra – sőt már itt van –, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres.

²⁴Az Isten lélek, és akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.

²⁵Az asszony így felelt:
– Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek; és amikor eljön, mindent nyilvánvalóvá tesz előttünk.

²⁶Jézus ezt mondta neki:
– Én vagyok az, aki veled beszélek.

²⁷Tanítványai éppen ekkor értek oda, és csodálkoztak azon, hogy egy asszonnyal beszélget, mégsem mondta egyikük sem: „Mit akarsz?”, vagy
„Miről beszélsz vele?”

²⁸Az asszony pedig otthagyta korsóját, bement a városba, és szólt az embereknek:
–

²⁹Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem. Vajon nem ő a Krisztus?

³⁰Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.

³¹Közben a tanítványai kérték:
– Rabbi, egyél!
–

³²Nekem van ételem, amit egyek, amit ti nem ismertek – válaszolta.

³³A tanítványok erre egymást kérdezgették:
– Talán hozott neki valaki enni?

³⁴Jézus ezt mondta nekik:
– Az én táplálékom az, hogy megtegyem Annak akaratát, aki küldött engem, és véghezvigyem az ő művét.

³⁵Ugye ti magatok mondjátok, „Még négy hónap, és jön az aratás?” Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és figyeljétek a mezőket. Szőkék, az aratásra várnak.

³⁶Az arató már megkapja bérét, és begyűjti a termést az örök életre, úgyhogy együtt örül a vető és az arató.

³⁷Mert ebben az esetben igaz a mondás, „Az egyik vet, a másik arat”.

³⁸Elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.

³⁹Abból a városból pedig a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: „Megmondott nekem mindent, amit tettem.”

⁴⁰Amikor a szamaritánusok Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.

⁴¹Az ő szavának sokkal többen hittek.

⁴²Mondták is az asszonynak:
– Már nem azért hiszünk, amit te mondtál, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.

⁴³E két nap után elment onnan Galileába.

⁴⁴Maga Jézus már korábban tanúságot tett arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában.

⁴⁵Amikor tehát Galileába érkezett, befogadták azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.

⁴⁶Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta.
Kafarnaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia.

⁴⁷Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az halálán van.

⁴⁸Erre Jézus ezt mondta neki:
– Ha nem láttok jeleket és csodákat, bizony nem hisztek.

⁴⁹A királyi tisztviselő újra kérte:
– Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal!

⁵⁰Jézus erre így válaszolt:
– Menj! A fiad él.
Az ember hitt a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.

⁵¹Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él.

⁵²Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki:
– Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz.

⁵³Az apa ráébredt, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor ezt mondta neki Jézus: „A fiad él.” És hitt ő, valamint egész háza népe.

⁵⁴Ez volt a második jel, amit Jézus tett, amikor Júdeából visszatért Galileába.