1Amikor Jézusnak tudomására jutott, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –

2bár maga Jézus nem keresztelt, hanem a tanítványai –,

3elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment.

4Szamarián kellett átmennie.

5Így jutott el Szamaria egyik városához, amelynek Szikar volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek.

6Ott volt Jákob forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál. Délfelé járt.

7Egy szamaritánus asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá:
– Adj innom!

8Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.

9A szamaritánus asszony ezt mondta:
– Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én szamaritánus nő vagyok?
A zsidók ugyanis nem használnak a szamaritánusokkal közös edényeket.

10Jézus így válaszolt:
– Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád „Adj innom!”, akkor te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.

11Az asszony így szólt hozzá:
– Uram, merítőedényed sincs, és a kút mély. Honnan vennéd az élő vizet?

12Talán nagyobb vagy atyánknál, Jákobnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?

13Jézus így válaszolt neki:
– Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,

14de aki majd abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik. A víz, amit majd én adok neki, forrássá lesz benne, amely az örök életre buzog.

15Az asszony erre ezt mondta:
– Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg többé, és ne kelljen idejárnom meríteni!

16Jézus így szólt hozzá:
– Menj el, hívd a férjed, és jöjj vissza!

17Az asszony így válaszolt:
– Nincs férjem.
Jézus erre ezt mondta:
– Jól mondtad, „nincs férjem”,

18mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem a férjed. Ebben igazat mondtál.

19Az asszony ekkor így felelt:
– Uram, látom, hogy próféta vagy.

20Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a Hely, ahol Istent imádni kell.

21Jézus így válaszolt:
– Higgy nekem, asszony, eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, és nem is Jeruzsálemben imádjátok majd az Atyát.

22Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól jön.

23Igen, eljön az óra – sőt már itt van –, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres.

24Az Isten lélek, és akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.

25Az asszony így felelt:
– Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek; és amikor eljön, mindent nyilvánvalóvá tesz előttünk.

26Jézus ezt mondta neki:
– Én vagyok az, aki veled beszélek.

27Tanítványai éppen ekkor értek oda, és csodálkoztak azon, hogy egy asszonnyal beszélget, mégsem mondta egyikük sem: „Mit akarsz?”, vagy
„Miről beszélsz vele?”

28Az asszony pedig otthagyta korsóját, bement a városba, és szólt az embereknek:

29Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem. Vajon nem ő a Krisztus?

30Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.

31Közben a tanítványai kérték:
– Rabbi, egyél!

32Nekem van ételem, amit egyek, amit ti nem ismertek – válaszolta.

33A tanítványok erre egymást kérdezgették:
– Talán hozott neki valaki enni?

34Jézus ezt mondta nekik:
– Az én táplálékom az, hogy megtegyem Annak akaratát, aki küldött engem, és véghezvigyem az ő művét.

35Ugye ti magatok mondjátok, „Még négy hónap, és jön az aratás?” Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és figyeljétek a mezőket. Szőkék, az aratásra várnak.

36Az arató már megkapja bérét, és begyűjti a termést az örök életre, úgyhogy együtt örül a vető és az arató.

37Mert ebben az esetben igaz a mondás, „Az egyik vet, a másik arat”.

38Elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok. Mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be.

39Abból a városból pedig a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: „Megmondott nekem mindent, amit tettem.”

40Amikor a szamaritánusok Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig.

41Az ő szavának sokkal többen hittek.

42Mondták is az asszonynak:
– Már nem azért hiszünk, amit te mondtál, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.

43E két nap után elment onnan Galileába.

44Maga Jézus már korábban tanúságot tett arról, hogy nincs becsülete a prófétának a saját hazájában.

45Amikor tehát Galileába érkezett, befogadták azok a galileaiak, akik látták mindazt, amit Jeruzsálemben tett az ünnepen, mivel ők is ott voltak.

46Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta.
Kafarnaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia.

47Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az halálán van.

48Erre Jézus ezt mondta neki:
– Ha nem láttok jeleket és csodákat, bizony nem hisztek.

49A királyi tisztviselő újra kérte:
– Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal!

50Jézus erre így válaszolt:
– Menj! A fiad él.
Az ember hitt a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult.

51Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él.

52Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki:
– Tegnap délután egy órakor hagyta el a láz.

53Az apa ráébredt, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor ezt mondta neki Jézus: „A fiad él.” És hitt ő, valamint egész háza népe.

54Ez volt a második jel, amit Jézus tett, amikor Júdeából visszatért Galileába.