¹Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője.

²Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá:
– Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, hiszen senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele Isten.

³Jézus így válaszolt:
– Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten országát.

⁴Nikodémus ezt kérdezi tőle:
– Hogyan születhetik meg az ember újra, amikor már öreg? Bemehet talán újra anyja méhébe, és megszülethetik ismét?

⁵Jézus így felelt:
– Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Lélektől, nem mehet be Isten országába.

⁶Ami testből született, test; ami Lélektől született, lélek.

⁷Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek.

⁸A szél ott fúj, ahol akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindenkivel, aki a Lélektől született.

⁹Nikodémus megkérdezte tőle:
– Hogyan történhet meg ez?

¹⁰Jézus így válaszolt:
– Te tanító vagy Izraelben, és nem tudod?

¹¹Bizony, bizony, mondom neked: mi arról beszélünk, amit tudunk, és arról tanúskodunk, amit láttunk, de ti nem fogadjátok el a mi tanúságtételünket.

¹²Ha nem hisztek, amikor földi dolgokról szóltam nektek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek?

¹³Nem ment fel a mennybe senki más, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia.

¹⁴Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie,

¹⁵hogy aki hisz, annak örök élete legyen általa.

¹⁶Isten ugyanis úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

¹⁷Isten ugyanis nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy megítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa.

¹⁸Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, az máris ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében.

¹⁹Az ítélet pedig ez: a világosság eljött a világba, és az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik gonoszak voltak.

²⁰Mert mindaz, aki rosszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem jön a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a tettei.

²¹Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra jön, hogy nyilvánvaló legyen, hogy tetteit Istenben vitte végbe.

²²Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, és ott maradt velük együtt, és keresztelt.

²³János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek.

²⁴Jánost ugyanis még nem vetették börtönbe.

²⁵Vita támadt akkor a megtisztulásról János néhány tanítványa és egy zsidó között.

²⁶Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki:
– Rabbi, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te tanúságot tettél, íme, keresztel, és mindenki hozzá igyekszik!

²⁷János így válaszolt:
– Semmit sem szerezhet az ember, hacsak nem a mennyből kapta.

²⁸Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: „Nem én vagyok a Krisztus”, hanem előtte küldtek el.

²⁹Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki mellette áll, és hallgatja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az én örömöm most teljes.

³⁰Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé kell lennem.

³¹Aki felülről jön, az fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, földi, és földi módon szól. Aki a mennyből jön,

³²az arról tesz tanúságot, amit látott, és hallott, de tanúságtételét senki sem fogadja el.

³³Aki elfogadja tanúságtételét, az hitelesíti, hogy Isten igaz.

³⁴Ugyanis akit Isten küldött, az Isten szavát mondja, mivel ő nem méricskélve adja a Lelket.

³⁵Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent.

³⁶Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig elutasítja, hogy higgyen a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja rajta marad.