¹A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja.

²Meghívták
Jézust és tanítványait is a menyegzőre.

³Mivel elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá:
– Nincs boruk.

⁴Jézus ezt mondta neki:
– Az én gondom ez, vagy a tiéd? Asszony, talán nem jött még el az én órám?

⁵Anyja így szólt a szolgákhoz:
– Bármit mond nektek, tegyétek meg!

⁶Volt ott hat kőtartály a zsidók tisztálkodási rendje szerint, amelyekbe egyenként nyolcvan-száz liter víz fért.

⁷Jézus így szólt hozzájuk:
– Töltsétek meg a tartályokat vízzel! Megtöltötték őket színültig.

⁸Aztán így szólt hozzájuk:
– Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! Vittek neki.

⁹Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely borrá lett – mivel nem tudta, honnan van, míg a szolgák, akik a vizet merítették, tudták –, odahívta a vőlegényt,

¹⁰és így szólt hozzá:
– Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a gyatrábbat: te pedig mostanáig tartogattad a jó bort.

¹¹Ezt tette Jézus első jelként a galileai Kánában: kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hinni kezdtek benne.

¹²Ezután lement Kafarnaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott maradtak néhány napig.

¹³Közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus felment Jeruzsálembe.

¹⁴A Templomban ökör-, juh- és galambárusokat, valamint pénzváltókat talált.

¹⁵Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket mind, valamint az ökröket és a juhokat is a Templomból. A pénzváltók pénzét a földre szórta, az asztalokat pedig felborította.

¹⁶A galambárusoknak ezt mondta:
– Vigyétek ezeket innét! Ne tegyétek az én Atyám házát továbbra is a kalmárkodás házává!

¹⁷Tanítványai visszaemlékeztek, hogy meg van írva: A házad iránti buzgalom fog felemészteni engem.

¹⁸A zsidók pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle:
– Milyen jelet mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?

¹⁹Jézus így felelt nekik:
– Romboljátok le ezt a szentélyt, és én három nap alatt felállítom.

²⁰Ezt mondták rá a zsidók:
– Negyvenhat esztendeig épült ez a szentély, és te három nap alatt felállítod?

²¹Ő azonban arról a szentélyről beszélt, amely az ő teste.

²²Ezért, amikor azután feltámadt a halálból, tanítványai visszaemlékeztek, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a szónak, amelyet Jézus mondott.

²³Amíg a húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett.

²⁴Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat,

²⁵és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.