Segélykérés a gonosz ellenséggel szemben

¹A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
Isten, akit dicsérek, ne hallgass,

²mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem.
Hazug nyelvvel beszélnek rólam,

³és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem,
ok nélkül támadnak rám.

⁴Szeretetem jutalmául rágalmaznak,
én pedig imádkozom.

⁵Rosszal fizetnek nekem a jóért,
gyűlölettel szeretetemért.

⁶Rendelj bűnös embert ellene,
és a vádló álljon jobbja felől.

⁷Peréből ő kerüljön ki vesztesen,
s imádsága is bűnné legyen.

⁸Kevés legyen napjainak száma,
és más foglalja el hivatalát.

⁹Fiai legyenek árvákká
és özveggyé a felesége.

¹⁰Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai,
s űzzék ki őket romos hajlékukból.

¹¹Uzsorás kutassa fel minden vagyonát,
idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.

¹²Ne akadjon, aki megsegítse,
s árváin ne könyörüljön meg senki sem.

¹³Jussanak pusztulásra utódai,
egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.

¹⁴Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke,
és ne töröltessék el anyjának bűne.

¹⁵Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt,
hogy emlékezetük is kivesszen a földről,

¹⁶mivel nem gondolt arra,
hogy irgalmasságot cselekedjék.
Üldözte a nyomorultat, a szegényt,
s a megtört szívűt, hogy megölje őt.

¹⁷Szerette az átkot: érje hát utol!
Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!

¹⁸Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát:
hatoljon tehát belsejébe, mint a víz,
és járja át olajként csontjait!

¹⁹Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja,
és mint az öv, amely mindenkor övezi.

²⁰Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól,
azoké akik rosszat beszélnek ellenem!

²¹Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram,
és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.

²²Mert én nyomorult és szegény vagyok,
és szívem összeszorult bensőmben.

²³Elenyészem, mint a hanyatló árnyék,
olyan vagyok, mint a lerázott sáska.

²⁴Térdem a böjttől gyenge lett,
húsom az olaj híján elsorvadt.

²⁵Gúny tárgyává lettem előttük,
ha látnak, fejüket csóválják.

²⁶Segíts meg, Uram, én Istenem,
ments meg engem irgalmadban!

²⁷Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez:
ezt, Uram, te művelted.

²⁸Átkozzanak ők, de te áldj meg engem,
jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek,
s örvendezzen szolgád.

²⁹Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem,
és palástként takarja őket a szégyen.

³⁰Hangos szóval hálát adok az Úrnak,
és áldom őt sokak előtt,

³¹mert jobbjára áll a szegénynek,
hogy megmentse életét az ítélkezőktől.

³²

Segélykérés a gonosz ellenséggel szemben

³³mert a bűnös szája és az álnok szája felnyílt ellenem. Hazug nyelvvel beszélnek rólam,

³⁴és gyűlölködő szavakkal vesznek körül engem, ok nélkül támadnak rám.

³⁵Szeretetem jutalmául rágalmaznak, én pedig imádkozom.

³⁶Rosszal fizetnek nekem a jóért, gyűlölettel szeretetemért.

³⁷Rendelj bűnös embert ellene, és a vádló álljon jobbja felől.

³⁸Peréből ő kerüljön ki vesztesen, s imádsága is bűnné legyen.

³⁹Kevés legyen napjainak száma, és más foglalja el hivatalát.

⁴⁰Fiai legyenek árvákká és özveggyé a felesége.

⁴¹Szanaszéjjel kóborolva kolduljanak fiai, s űzzék ki őket romos hajlékukból.

⁴²Uzsorás kutassa fel minden vagyonát, idegenek prédálják el munkája gyümölcsét.

⁴³Ne akadjon, aki megsegítse, s árváin ne könyörüljön meg senki sem.

⁴⁴Jussanak pusztulásra utódai, egyetlen nemzedék alatt töröljék el nevét.

⁴⁵Legyen az Úr emlékezetében atyáinak vétke, és ne töröltessék el anyjának bűne.

⁴⁶Legyenek ezek szüntelenül az Úr előtt, hogy emlékezetük is kivesszen a földről,

⁴⁷mivel nem gondolt arra, hogy irgalmasságot cselekedjék. Üldözte a nyomorultat, a szegényt, s a megtört szívűt, hogy megölje őt.

⁴⁸Szerette az átkot: érje hát utol! Nem akarta az áldást: legyen hát távol tőle!

⁴⁹Úgy öltötte magára az átkot, mint a ruhát: hatoljon tehát belsejébe, mint a víz, és járja át olajként csontjait!

⁵⁰Legyen rajta úgy, mint a ruha, amely beborítja, és mint az öv, amely mindenkor övezi.

⁵¹Ez legyen vádlóim jutalma az Úrtól, azoké akik rosszat beszélnek ellenem!

⁵²Velem azonban Uram, bánj nevedért kegyesen, Uram, és mivel irgalmad jóságos, szabadíts meg engem.

⁵³Mert én nyomorult és szegény vagyok, és szívem összeszorult bensőmben.

⁵⁴Elenyészem, mint a hanyatló árnyék, olyan vagyok, mint a lerázott sáska.

⁵⁵Térdem a böjttől gyenge lett, húsom az olaj híján elsorvadt.

⁵⁶Gúny tárgyává lettem előttük, ha látnak, fejüket csóválják.

⁵⁷Segíts meg, Uram, én Istenem, ments meg engem irgalmadban!

⁵⁸Hadd tudják meg, hogy a te kezed műve ez: ezt, Uram, te művelted.

⁵⁹Átkozzanak ők, de te áldj meg engem, jussanak szégyenbe, akik ellenem felkelnek, s örvendezzen szolgád.

⁶⁰Öltözzenek gyalázatba, akik bántanak engem, és palástként takarja őket a szégyen.

⁶¹Hangos szóval hálát adok az Úrnak, és áldom őt sokak előtt,

⁶²mert jobbjára áll a szegénynek, hogy megmentse életét az ítélkezőktől.