Isten, a nép támasza és védelmezője

¹Ének. Dávid zsoltára.

²Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem,

énekelek és zsoltárt zengek. Kelj föl, dicsőségem!

³Ébredj fel, hárfa és lant,

hadd ébresszem így a hajnalt!

⁴Hálát adok neked, Uram, a népek között,

zsoltárral dicsérlek a nemzetek között.

⁵Mert hűséged felér az egekig

és igazságod a fellegekig.

⁶Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem,

dicsőítsenek az egész földön!

⁷Hogy szeretteid megszabaduljanak,

ments meg jobboddal és válaszolj nekem!

⁸Szentélyében így szól Isten:

„Örvendezve kiosztom Szichemet,

⁸Szukkot völgyét is kimérem.

⁹Enyém Gileád, és enyém Manassze,

Efraim sisak a fejemen,

Júda az én jogarom,

¹⁰Moáb az én mosdótálam.

Edomra ráteszem sarumat,

és csatakiáltásom Filisztea fölött!”

¹¹Ki visz el engem az erős városba?

Ki vezet el engem Edomba?

¹²Nemde te, Isten, aki elvetettél minket,

és nem vonultál ki seregeinkkel, Istenünk?

¹³Segíts ki minket a szorongatásból,

mert hiábavaló az emberi segítség,

¹⁴de Istennel győzelmet aratunk,

és ő eltapossa ellenségeinket.