Példabeszéd az istentelen bíróról és az özvegyasszonyról

¹Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni.

²Így szólt: »Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott.

³Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ‘Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!’

⁴Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ‘Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok,

⁵mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.’«

⁶Azután így szólt az Úr: »Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró?

⁷Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket?

⁸Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?«

Példabeszéd a farizeusról és a vámosról

⁹Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta:

¹⁰»Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.

¹¹A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ‘Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is.

¹²Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.’

¹³A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’

¹⁴Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.«

Jézus és a gyermekek

¹⁵Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik.

¹⁶Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.

¹⁷Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.«

A gazdagságról és Jézus követéséről

¹⁸Egy előkelő ember megkérdezte tőle: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«

¹⁹Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.

²⁰Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat«.^{(Kiv 20,12; MTörv 5,2-16)}

²¹Az így felelt: »Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.«

²²Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: »Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!«

²³Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.

²⁴Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok!

²⁵Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.«

²⁶Akik hallották, megkérdezték: »Hát akkor ki üdvözülhet?«

²⁷Ezt felelte nekik: »Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges«.
^{(Ter 18,14; Jób 42,2)}

²⁸Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.«

²⁹Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért

³⁰anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«

Harmadik jövendölés a szenvedésről és a feltámadásról

³¹Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: »Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.

³²A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik;

³³aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.«

³⁴Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat.

A jerikói vak meggyógyítása

³⁵Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett.

³⁶Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az.

³⁷Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra.

³⁸Erre felkiáltott: »Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!«

³⁹Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: »Dávid fia! Könyörülj rajtam!«

⁴⁰Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:

⁴¹»Mit akarsz, mit cselekedjem veled?« Az így szólt: »Uram! Hogy lássak!«

⁴²Jézus azt mondta neki: »Láss! A hited megmentett téged.«

⁴³Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.