Jézus a vámos Zakeus házában

¹Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta.

²Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag,

³szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt.

⁴Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.

⁵Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.«

⁶Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta.

⁷Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!«

⁸Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.«

⁹Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.

¹⁰Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.«

Példabeszéd a kiosztott pénzről

¹¹Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa.

¹²Így szólt hozzájuk: »Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen.

¹³Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: ‘Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!’

¹⁴Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: ‘Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!’

¹⁵Ő azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.

¹⁶Jött az első, és azt mondta: ‘Uram, a mínád tíz mínát hozott.’

¹⁷Erre azt mondta neki: ‘Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.’

¹⁸Jött a második is, és így szólt: ‘Uram, a mínád öt mínát nyert.’

¹⁹Ennek is azt mondta: ‘Uralkodj öt város felett.’

²⁰Aztán jött a következő, és így szólt: ‘Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben,

²¹mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.’

²²Azt mondta neki: ‘A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem.

²³Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?’

²⁴Majd így szólt az ott állókhoz: ‘Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.’

²⁵Azok így szóltak: ‘Uram, annak már tíz mínája van.’

²⁶Mondom nektek: ‘Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.

²⁷Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem előtt!’«

UTOLSÓ NAPOK JERUZSÁLEMBEN: 19,28-21,38

Bevonulás Jeruzsálembe

²⁸Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.

²⁹Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát

³⁰ezekkel a szavakkal: »Menjetek a szemközti faluba. Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.

³¹Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: ‘Miért oldjátok el?’ – mondjátok neki: ‘Az Úrnak szüksége van rá.’«

³²A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik.

³³Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tőlük: »Miért oldjátok el a szamárcsikót?«

³⁴Ők azt felelték: »Az Úrnak szüksége van rá.«

³⁵És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust.

³⁶Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat.

³⁷Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak.

³⁸Ezt mondták:
»Áldott a király, aki az Úr nevében jön!
Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!«^{(Zsolt 118,26)}

³⁹A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: »Mester, intsd meg tanítványaidat!«

⁴⁰Ő azonban ezt felelte nekik: »Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!«

Jeruzsálem pusztulásáról

⁴¹Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt:

⁴²»Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől.

⁴³Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől.

⁴⁴Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.«

A templom megtisztítása

⁴⁵Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat.

⁴⁶Ezt mondta nekik: »Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek«.
^{(Iz 56,7; Jer 7,11)}

⁴⁷Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek,

⁴⁸de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép ajkain csüngve hallgatta.