A béna meggyógyítása szombaton

1Ezek után ünnepe volt a zsidóknak, és Jézus fölment Jeruzsálembe.

Jézus kinyilatkoztatja magát a világ előtt: 5,1-12,50

2Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van.

3Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága.

4Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt.

5Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: »Akarsz-e meggyógyulni?«

6A beteg azt felelte: »Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.«

7Jézus azt mondta neki: »Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!«

8Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett.
Azon a napon pedig szombat volt.

9Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: »Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.«

10Azt felelte nekik: »Aki meggyógyított engem, ő mondta nekem: ‘Vedd ágyadat, és járj.’«

11Erre megkérdezték tőle: »Ki az az ember, aki neked azt mondta: ‘Vedd ágyadat és járj’?«

12A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből.

13Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: »Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.«

14Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt.

15A zsidók pedig üldözni kezdték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.

16Jézus azt felelte nekik: »Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.«

17Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel.

18Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is.

Az Atya tanúságtétele Jézusról

19Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.

20Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar.

21Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át,

22hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.

23Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre.

24Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és máritt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.

25Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában,

26és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia.

27Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát,

28és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására.

29Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.

30Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes.

31Más az, aki tanúskodik énrólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz.

32Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról.

33Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.

34Ő égő és világító lámpás volt, és ti egy ideig örvendezni akartatok az ő fényében.

35Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a tettek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem.

36Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az ő hangját nem hallottátok, sem arcát nem láttátok,

37és az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő küldött.

38Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam;

39ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

40Emberektől nem fogadok el dicsőséget.

41Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete.

42Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok.

43Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek?

44Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van, aki vádol benneteket: Mózes, akibenreménykedtek.

45Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt.

46Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én igéimnek?«

47