Beszélgetés a szamariai asszonnyal

¹Amikor Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János

²– bár Jézus maga nem keresztelt, csak a tanítványai –,

³elhagyta Júdeát, és ismét Galileába ment.

⁴Át kellett mennie Szamarián.

⁵Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott.

⁶Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül a hatodik óra volt.

⁷Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: »Adj innom!«

⁸Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek.

⁹A szamariai asszony erre azt mondta neki: »Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?« Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal.

¹⁰Jézus azt felelte: »Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ‘adj innom’, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.«

¹¹Az asszony így szólt: »Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet?

¹²Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?«

¹³Jézus azt felelte: »Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,

¹⁴de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.«

¹⁵Erre az asszony így szólt: »Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!«

¹⁶Jézus ezt felelte neki: »Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!«

¹⁷Az asszony erre kijelentette: »Nincs férjem.« Jézus ezt válaszolta: »Jól mondtad: ‘Nincs férjem’.

¹⁸Mert öt férjed volt, és akid most van, az nem férjed. Ezt helyesen mondtad.«

¹⁹Az asszony ekkor így szólt: »Uram, látom, hogy próféta vagy.

²⁰A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.«

²¹Jézus azt felelte neki: »Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.

²²Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van.

²³De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának.

²⁴Az Isten lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk.«

²⁵Az asszony erre megjegyezte: »Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.«

²⁶Jézus azt válaszolta neki: »Én vagyok az, aki veled beszélek.«

Jézus és a szamariaiak

²⁷Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: »Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?«

²⁸Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek:

²⁹»Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?«

³⁰Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá.

³¹Eközben a tanítványok kérték őt: »Rabbi, egyél!«

³²Ő azt felelte nekik: »Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.«

³³A tanítványok egymást kérdezgették: »Talán enni hozott neki valaki?«

³⁴Jézus pedig így folytatta: »Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét.

³⁵Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra.

³⁶Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval.

³⁷Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat.

³⁸Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.«

³⁹Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: »Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.«

⁴⁰Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt.

⁴¹Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt.

⁴²Az asszonynak pedig azt mondták: »Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője.«

Gyógyítás Galileában

⁴³Két nap múlva eltávozott onnan Galileába.

⁴⁴Jézus ugyan saját maga tanúsította, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában,

⁴⁵mégis, amikor Galileába érkezett, befogadták őt a galileaiak, mivel látták mindazt, amit Jeruzsálemben művelt az ünnepen, mert ők is fölmentek az ünnepre.

⁴⁶Ismét elment tehát a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Volt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt Kafarnaumban.

⁴⁷Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte őt, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert az már a halálán volt.

⁴⁸Erre Jézus azt mondta neki: »Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!«

⁴⁹A királyi tisztviselő erre azt felelte: »Uram, gyere el, amíg meg nem hal a gyermekem!«

⁵⁰Jézus azt mondta neki: »Menj, a fiad él!« Hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.

⁵¹Amint hazafelé tartott, már eléje jöttek a szolgái, és jelentették, hogy a fia él.

⁵²Megtudakolta tőlük, hogy melyik órában lett jobban. Azt felelték neki: »Tegnap a hetedik órában hagyta el őt a láz.«

⁵³Így megértette az apa, hogy ez éppen abban az órában történt, amikor Jézus azt mondta neki: »A fiad él.« És hitt ő és egész háza népe.

⁵⁴Ez már a második csodajel volt, amelyet Jézus művelt, amikor Júdeából Galileába ment.