Beszélgetés Nikodémussal

¹Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik főembere.

²Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: »Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a csodajeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.«

³Jézus azt felelte neki: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki felülről nem születik, nem láthatja meg Isten országát.«

⁴Nikodémus megkérdezte: »Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy megszülessék?«

⁵Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.

⁶Ami a testből született, az test, és ami a Lélekből született, az lélek.

⁷Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges felülről megszületnetek.

⁸A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.«

⁹Nikodémus megkérdezte: »De miképpen történhet meg mindez?«

¹⁰Jézus azt felelte neki: »Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket?

¹¹Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk el, és amit láttunk, arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el.

¹²Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek?

¹³Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia.

¹⁴Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie,

¹⁵hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.«

Jézus küldetésének célja

¹⁶Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

¹⁷Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.

¹⁸Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében.

¹⁹Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak.

²⁰Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit;

²¹de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.

Keresztelő János és Jézus

²²Ezek után Jézus Júdea földjére ment tanítványaival. Ott tartózkodott velük, és keresztelt.

²³János szintén keresztelt Enonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek.

²⁴Akkor ugyanis János még nem volt börtönbe vetve.

²⁵Vita támadt tehát János tanítványai és egy zsidó között a tisztulás felől.

²⁶Odamentek Jánoshoz, és azt mondták neki: »Rabbi, az, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, íme, ő is keresztel, és mindenki hozzá megy.«

²⁷János azt felelte: »Az ember semmit sem szerezhet, hacsak a mennyből nem adatott neki.

²⁸Ti magatok vagytok a tanúim, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem az vagyok, akit őelőtte küldtek.

²⁹Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett.

³⁰Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.«

³¹Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és földi módon beszél. Aki a mennyből jön, feljebb való mindenkinél.

³²Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el.

³³Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó.

³⁴Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja.

³⁵Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott.

³⁶Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta.

³⁷

Beszélgetés Nikodémussal

³⁸Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: »Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a csodajeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.«

³⁹Jézus azt felelte neki: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki felülről nem születik, nem láthatja meg Isten országát.«

⁴⁰Nikodémus megkérdezte: »Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy megszülessék?«

⁴¹Jézus azt válaszolta: »Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.

⁴²Ami a testből született, az test, és ami a Lélekből született, az lélek.

⁴³Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges felülről megszületnetek.

⁴⁴A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.«

⁴⁵Nikodémus megkérdezte: »De miképpen történhet meg mindez?«

⁴⁶Jézus azt felelte neki: »Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod ezeket?

⁴⁷Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk el, és amit láttunk, arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el.

⁴⁸Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek?

⁴⁹Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia.

⁵⁰Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie,

⁵¹hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.«

⁵²

Jézus küldetésének célja

⁵³Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.

⁵⁴Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében.

⁵⁵Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak.

⁵⁶Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit;

⁵⁷de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.

⁵⁸

Keresztelő János és Jézus

⁵⁹János szintén keresztelt Enonban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek.

⁶⁰Akkor ugyanis János még nem volt börtönbe vetve.

⁶¹Vita támadt tehát János tanítványai és egy zsidó között a tisztulás felől.

⁶²Odamentek Jánoshoz, és azt mondták neki: »Rabbi, az, aki veled volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, íme, ő is keresztel, és mindenki hozzá megy.«

⁶³János azt felelte: »Az ember semmit sem szerezhet, hacsak a mennyből nem adatott neki.

⁶⁴Ti magatok vagytok a tanúim, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem az vagyok, akit őelőtte küldtek.

⁶⁵Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett.

⁶⁶Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.«

⁶⁷Aki felülről jön, fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, az földi, és földi módon beszél. Aki a mennyből jön, feljebb való mindenkinél.

⁶⁸Arról tanúskodik, amit látott és hallott, de a tanúságát senki sem fogadja el.

⁶⁹Aki elfogadja tanúságát, az igazolja, hogy Isten igazmondó.

⁷⁰Mert akit Isten küldött, az az Isten igéit mondja, ő ugyanis a Lelket nem mértékkel adja.

⁷¹Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott.

⁷²Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki pedig nem hisz a Fiúban, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja marad rajta.