Kenyérszaporítás Tibériás tavánál

¹Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment.

²Nagy sokaság követte őt, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken művelt.

³Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival.

⁴Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.

⁵Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: »Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?«

⁶Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni.

⁷Fülöp azt felelte neki: »Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.«

⁸A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt:

⁹»Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?«

¹⁰Jézus erre azt mondta: »Telepítsétek le az embereket!« Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát; a férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak.

¹¹Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak.

¹²Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: »Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!«

¹³Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg.

¹⁴Az emberek pedig, látva a csodajelet, amelyet művelt, azt mondták: »Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!«

¹⁵Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

Jézus a vízen jár

¹⁶Miután beesteledett, tanítványai lementek a tengerre.

¹⁷Beszálltak a bárkába, és elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.

¹⁸Mivel nagy szél támadt, a tenger háborgott.

¹⁹Amikor mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira hajóztak, látták, hogy Jézus a tengeren járva a bárkához közeledik, és megrémültek.

²⁰Ő pedig így szólt hozzájuk: »Én vagyok, ne féljetek!«

²¹Fel akarták őt venni a bárkába, de a bárka azonnal a parthoz érkezett, ahová tartottak.

Tanítás a mennyei kenyérről

²²Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el.

²³Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott.

²⁴Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek.

²⁵Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: »Rabbi, mikor jöttél ide?«

²⁶Jézus azt felelte: »Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok.

²⁷Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg.«

²⁸Erre azt kérdezték tőle: »Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?«

²⁹Jézus azt felelte: »Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.«

³⁰Erre megkérdezték tőle: »Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel?

³¹Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: ‘A mennyből adott nekik kenyeret enni’«.^{(Kiv 16,4)}

³²Jézus ezt válaszolta: »Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret.

³³Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.«

³⁴Ekkor azt mondták neki: »Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!«

³⁵Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.

³⁶De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek.

³⁷Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el,

³⁸mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.

³⁹Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon.

⁴⁰Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.«

⁴¹A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mivel azt mondta: »Én vagyok a kenyér, aki a mennyből szálltam alá«,

⁴²és azt mondták: »Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: ‘A mennyből szálltam alá’?«

⁴³Jézus azt válaszolta nekik: »Ne zúgolódjatok egymás közt!

⁴⁴Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon.

⁴⁵Meg van írva a prófétáknál: ‘Mindnyájan Isten tanítványai lesznek’. Mindaz, aki az Atyát hallgatta és elfogadta tanítását, hozzám jön.^{(Iz 54,13)}

⁴⁶Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való.

⁴⁷Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van.

⁴⁸Én vagyok az élet kenyere.

⁴⁹Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak.

⁵⁰Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg.

⁵¹Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.«

⁵²Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?«

⁵³Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek.

⁵⁴Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.

⁵⁵Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital.

⁵⁶Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.

⁵⁷Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él.

⁵⁸Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.«

⁵⁹Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.

A tanítványok elbizonytalanodása

⁶⁰Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: »Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?«

⁶¹Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: »Megbotránkoztat ez titeket?

⁶²Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt?

⁶³A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet.

⁶⁴De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.« Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni.

⁶⁵Majd hozzátette: »Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.«

⁶⁶Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele.

⁶⁷Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: »Talán ti is el akartok menni?«

⁶⁸Simon Péter azt felelte: »Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid.

⁶⁹Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.«

⁷⁰Jézus azt felelte nekik: »Nem tizenkettőt választottam ki közületek? Egy közületek mégis ördög.«

⁷¹Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára értette, mert ez árulója lett, egy a tizenkettő közül.