Jézus kerüli a nyilvánosságot

Jézus kinyilatkoztatja magát Jeruzsálemben: 7,1-8,11

¹Ezek után Jézus bejárta Galileát. Nem akart ugyanis Júdeába menni, mert a zsidók halálra keresték.

Jézus kinyilatkoztatja magát Jeruzsálemben: 7,1-52

²Közel volt a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.

³Testvérei ekkor azt mondták neki: »Menj el innen, eredj Júdeába, hogy tanítványaid is lássák tetteidet, amelyeket művelsz!

⁴Hiszen senki sem cselekszik titokban, aki nyilvánosságra akar jutni. Ha ezeket teszed, mutasd meg magad a világnak!«

⁵Mert még testvérei sem hittek benne.

⁶Jézus azt felelte nekik: »Az én időm még nincs itt, de számotokra az idő mindenkor alkalmas.

⁷Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én tanúskodom arról, hogy a tettei gonoszak.

⁸Ti csak menjetek fel az ünnepre, én nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be.«

⁹Ezeket mondta, és ő maga Galileában maradt.

¹⁰Amikor azonban testvérei felmentek az ünnepre, ő is felment, de nem nyilvánosan, hanem mintegy titokban.

¹¹A zsidók keresték őt az ünnepen, és azt kérdezték: »Hol van ő?«

¹²A nép között sok mindent beszéltek róla. Egyesek azt mondták: »Jó ember az!« Mások ellenben: »Nem, hanem félrevezeti a népet.«

¹³Mindamellett senki sem beszélt róla nyíltan a zsidóktól való félelem miatt.

Jézus tanít a templomban

¹⁴Mikor már az ünnep közepe volt, Jézus fölment a templomba és tanított.

¹⁵A zsidók csodálkoztak, s ezt mondták: »Honnan ismeri ez az Írásokat, holott nem tanulta?«

¹⁶Jézus azt felelte nekik: »Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött.

¹⁷Ha valaki kész az ő akaratát megtenni, felismeri a tanításról, hogy az az Istentől való-e, vagy én magamtól szólok-e.

¹⁸Aki önmagától beszél, az a maga dicsőségét keresi, aki pedig küldőjének dicsőségét keresi, az igazmondó, és nincs benne hamisság.

¹⁹Nem Mózes adta nektek a törvényt? És senki közületek nem cselekszi a törvényt. Miért akartok engem megölni?«

²⁰A nép azt felelte: »Ördögöd van! Ki akar téged megölni?«

²¹Jézus azt mondta nekik: »Egyetlen dolgot tettem, és mindnyájan megütköztök.

²²A körülmetélést Mózes adta nektek – bár az nem is Mózestől való, hanem az atyáktól –, és szombaton körülmetélitek az embert.

²³Ha valaki körülmetélkedhet szombaton anélkül, hogy Mózes törvényén csorba esnék, miért acsarkodtok rám azért, hogy az egész embert meggyógyítottam szombaton?

²⁴Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!«

A nép találgatása Jézus kilétéről

²⁵A jeruzsálemiek közül egyesek azt mondták: »Nem ő az, akit halálra keresnek?

²⁶Íme, nyilvánosan beszél, és semmit sem mondanak neki. Talán a főemberek valóban fölismerték, hogy ő a Krisztus?

²⁷Róla azonban tudjuk, hogy honnan való, a Krisztust pedig, amikor eljön, senki sem tudja, honnan van.«

²⁸Akkor Jézus, aki a templomban tanított, így kiáltott fel: »Ismertek engem is, és azt is tudjátok, hogy honnan való vagyok. Márpedig én nem magamtól jöttem, hanem az küldött engem, aki Igaz, akit ti nem ismertek.

²⁹Én ismerem őt, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.«

³⁰Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.

³¹A népből azonban sokan hittek benne és azt mondták: »A Krisztus, amikor eljön, vajon több csodajelet fog-e tenni, mint amit ő tett?«

A főtanács vitája Jézusról

³²Meghallották a farizeusok, hogy a nép ilyeneket suttog felőle, ezért a főpapok és a farizeusok szolgákat küldtek, hogy elfogják őt.

³³Akkor Jézus így szólt: »Még egy kevés ideig veletek vagyok, aztán elmegyek ahhoz, aki küldött engem.

³⁴Keresni fogtok engem, de nem találtok, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.«

³⁵A zsidók ezért azt mondták egymás közt: »Hová akar ez menni, hogy nem találjuk őt? Csak nem akar a görögök közé a szórványba menni és a görögöket tanítani?

³⁶Miféle beszéd ez, amelyet mondott: ‘Keresni fogtok engem, de nem találtok, és ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek’?«

Az élő víz

³⁷Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus megállt és felkiáltott: »Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki,

³⁸aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd belőle.«

³⁹Ezt a Lélekről mondta, amelyet a benne hívők meg fognak kapni. A Lélek ugyanis még nem volt megadva, mert Jézus még nem dicsőült meg.

⁴⁰Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: »Ez valóban a próféta!«

⁴¹Mások így szóltak: »Ez a Krisztus!« Némelyek pedig megjegyezték: »Csak nem Galileából jön a Krisztus?

⁴²Nem ezt mondta az Írás: ‘Dávid utódaiból és Betlehem helységből jön a Krisztus, ahonnan Dávid származott?’«^{(2 Sám 7,12-16; Mik 5,1)}

⁴³És a sokaságban szakadás támadt miatta.

⁴⁴Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet.

⁴⁵A szolgák visszamentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: »Miért nem hoztátok el?«

⁴⁶A szolgák azt felelték: »Soha ember így nem beszélt!«

⁴⁷Erre a farizeusok így válaszoltak: »Talán bizony titeket is félrevezetett?

⁴⁸Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne?

⁴⁹De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.«

⁵⁰Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, és közülük való volt, azt mondta nekik:

⁵¹»Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?«

⁵²Azok azt felelték neki: »Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!«

⁵³Azután mindegyikük visszatért saját házába.