A béna meggyógyítása szombaton

¹Ezek után ünnepe volt a zsidóknak, és Jézus fölment Jeruzsálembe.

Jézus kinyilatkoztatja magát a világ előtt: 5,1-12,50

²Van Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy fürdő, amelyet héberül Betezdának neveznek, és öt oszlopcsarnoka van.

³Ezekben feküdt a betegek, vakok, sánták, bénák sokasága.

⁴Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta beteg volt.

⁵Mikor Jézus meglátta őt, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta van így, megkérdezte tőle: »Akarsz-e meggyógyulni?«

⁶A beteg azt felelte: »Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.«

⁷Jézus azt mondta neki: »Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!«

⁸Az ember azonnal meggyógyult, fogta az ágyát és járni kezdett.
Azon a napon pedig szombat volt.

⁹Ezért a zsidók azt mondták a meggyógyított embernek: »Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.«

¹⁰Azt felelte nekik: »Aki meggyógyított engem, ő mondta nekem: ‘Vedd ágyadat, és járj.’«

¹¹Erre megkérdezték tőle: »Ki az az ember, aki neked azt mondta: ‘Vedd ágyadat és járj’?«

¹²A meggyógyult azonban nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus eltávozott a helyszínen levő tömegből.

¹³Később Jézus találkozott vele a templomban, és azt mondta neki: »Íme, meggyógyultál, többé már ne vétkezz, nehogy valami rosszabb történjék veled.«

¹⁴Az ember elment, és megvitte a hírt a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt.

¹⁵A zsidók pedig üldözni kezdték Jézust azért, mert ezeket szombaton tette.

¹⁶Jézus azt felelte nekik: »Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.«

¹⁷Ezért a zsidók még inkább életére törtek, mivel nemcsak megszegte a szombatot, hanem az Istent is Atyjának mondta, és egyenlővé tette magát az Istennel.

¹⁸Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: A Fiú nem tehet magától semmit, hanem csak azt, amit lát, hogy az Atya cselekszik. Mert amiket ő tesz, azokat cselekszi ugyanúgy a Fiú is.

Az Atya tanúságtétele Jézusról

¹⁹Az Atya ugyanis szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit tesz. Ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok.

²⁰Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és életre kelti, úgy a Fiú is életre kelti, akiket akar.

²¹Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át,

²²hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.

²³Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre.

²⁴Bizony, bizony mondom nektek: eljön az óra, és már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.

²⁵Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában,

²⁶és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia.

²⁷Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amikor mindnyájan, akik a sírokban vannak, meghallják az ő szavát,

²⁸és előjönnek: akik jót tettek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat tettek, az ítélet feltámadására.

²⁹Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.

³⁰Ha én tanúskodom magamról, tanúságom nem érvényes.

³¹Más az, aki tanúskodik énrólam, és tudom, hogy igaz az a tanúság, amelyet rólam tesz.

³²Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról.

³³Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek.

³⁴Ő égő és világító lámpás volt, és ti egy ideig örvendezni akartatok az ő fényében.

³⁵Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a tettek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem.

³⁶Rólam az Atya tett tanúságot, aki küldött. Ti soha az ő hangját nem hallottátok, sem arcát nem láttátok,

³⁷és az ő igéje nem marad meg bennetek, mert nem hisztek annak, akit ő küldött.

³⁸Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam;

³⁹ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

⁴⁰Emberektől nem fogadok el dicsőséget.

⁴¹Rólatok viszont tudom, hogy nincs bennetek Isten szeretete.

⁴²Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtok el engem. Majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok.

⁴³Hogyan is tudnátok hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget, de azt a dicsőséget, amely egyedül Istentől van, nem keresitek?

⁴⁴Ne gondoljátok, hogy én foglak vádolni titeket az Atyánál! Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben reménykedtek.

⁴⁵Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, mert ő énrólam írt.

⁴⁶Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én igéimnek?«

⁴⁷