Hálaadás az ellenséges város pusztulásáért

¹Uram, te vagy az én Istenem,
magasztallak téged, dicsőítem nevedet,
mert csodákat műveltél,
rég eltervezett, biztos és igaz dolgokat.

²Mert kőhalmazzá tetted a várost,
rommá a hozzáférhetetlen várat:
a kevélyek palotája többé már nem város,
soha többé föl nem épül.

³Ezért tisztel téged az erős nép,
a hatalmas nemzetek városa fél téged,

⁴mert támasza lettél a szegénynek,
erőssége a szűkölködőnek szorongattatásában;
menedék a zápor elől,
árnyék a forróság elől.
Az erőszakosok haragja olyan,
mint a hideg zápor:

Ítélet az egész világ felett

⁵mint forróságot a száraz vidéken,
megtöröd a kevélyek zajongását;
mint forróság a felhő árnyékában,
elnémul az erőszakosok diadaléneke.

Ünnepi lakoma a Sion hegyen

⁶Készít majd a Seregek Ura
minden népnek ezen a hegyen
zsíros lakomát,
lakomát színborokból,
zsíros, velős falatokból,
letisztult színborokból.

⁷Ezen a hegyen leveszi a leplet,
a leplet, amely minden népre ráborult,
és a takarót, amely minden nemzetre ráterült.

Dal az isteni igazságosságról

⁸Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált,
és letörli a könnyet minden arcról,
népe gyalázatát elveszi az egész földről.
Bizony, az Úr szólott!

Hálaadás Moáb pusztulásáért

⁹Ezt mondják majd azon a napon:
»Íme, a mi Istenünk ő,
benne reméltünk, hogy megszabadít minket.
Ő az Úr, benne reméltünk,
ujjongjunk és örvendezzünk szabadításán!

¹⁰Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen.«
Eltapossák Moábot a lakóhelyén,
mint ahogy eltapossák a szalmát a trágyalében;

¹¹mikor széttárja a kezét benne,
ahogy széttárja az úszó az úszásra,
ő megalázza kevélységét, hiába csapkod kezével.

Dal az isteni igazságosságról

¹²Falaid magas erődítményét ledönti,
megalázza, a földre, a porba sújtja.