IZAJÁS APOKALIPSZISE: 24,1-27,13

¹Íme, az Úr elpusztítja a földet,
és feldúlja azt;
felforgatja felszínét,
és szétszórja lakóit.

²Mint a nép, olyan lesz a pap,
mint a szolga, olyan az ura,
mint a szolgáló, olyan az úrnője,
mint a vásárló, olyan az eladó,
mint a kölcsönadó, olyan a kölcsönvevő,
mint a hitelező, olyan az adósa.

³Teljesen elpusztul a föld,
és egészen kifosztott lesz.
Bizony, az Úr mondta ezt az igét.

⁴Gyászba borul, lepusztul a föld,
elfonnyad, elhervad a földkerekség,
elfonnyad a magasság a földdel együtt.

⁵A föld gyalázatossá lett lakói alatt,
mert áthágták a törvényeket,
megszegték a rendelkezéseket,
felbontották az örök szövetséget.

⁶Ezért átok emészti meg a földet,
és megbűnhődnek lakói;
ezért elfogynak a föld lakói,
és csak kevés ember marad meg.

⁷Gyászol a must, elfonnyad a szőlőtő,
sóhajtoznak mind, akiknek a szíve vidám volt.

⁸Megszűnik a víg dobszó,
abbamarad az örvendezők zaja,
elhallgat a víg citeraszó.

⁹Nem isznak többé dalolva bort,
keserű lesz az ital azoknak, akik isszák.

¹⁰Romba dől a kihalt város,
zárva lesz minden ház, nem lehet bemenni.

¹¹Bor után kiáltoznak az utcákon,
kihal minden öröm,
elköltözik a vidámság a földről.

¹²Pusztaság marad a városban,
és romokban hever a kapu.

¹³Mert úgy lesz a földön,
a népek között,
mint amikor leverik a bogyót az olajfáról,
mint amikor böngésznek, ha befejeződött a szüret.

¹⁴Ők pedig felemelik hangjukat,
ujjonganak az Úr fenségének,
kiáltoznak a tenger felől.

¹⁵Ezért dicsőítsétek az Urat keleten,
a tenger szigetein az Úrnak, Izrael Istenének nevét!

¹⁶A föld széléről dicsérő ének hangzik:
»Dicsőség az igaznak!«
De én így szólok: »Végem van,
végem van! Jaj nekem!«
Csalók csalnak,
csalók csalásával csalnak!

¹⁷Rettenet, verem és háló vár rád,
föld lakója!

¹⁸Aki elmenekül a rettentő hang elől,
beleesik a verembe,
és aki kijön a veremből,
azt megfogja a háló.
Mert megnyílnak a zsilipek a magasságban,
és megrendülnek a föld alapjai.

¹⁹Roppanva összeroppan a föld,
törve törik a föld,
rengve reng a föld,

²⁰inogva inog a föld, mint a részeg,
mozog, mint a kunyhó;
ránehezedik vétke,
elesik, és nem kel föl többé.

²¹Ez történik majd azon a napon:
meglátogatja az Úr az ég seregét a magasságban,
és a föld királyait a földön;

²²egy csomóba gyűjti őket,
mint foglyokat a verembe,
és börtönbe zárja,
majd sok nap múltán meglátogatja őket.

²³Akkor elpirul a hold, és szégyenkezik a nap,
mert a Seregek Ura királyként uralkodik
Sion hegyén, Jeruzsálemben,
és vénei előtt megdicsőül.