Példabeszéd az igazságtalan bíróról.

¹Egyszer példabeszédet mondott nekik arról, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni.

²„Egy városban, mondta, élt egy bíró. Istentől nem félt, embertől nem tartott.

³Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá és kérte: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben.

⁴Az egy ideig nem akarta. Később azonban meggondolta: noha Istent nem félem, embertől nem tartok,

⁵mégis, mivel alkalmatlankodik ez az özvegy, igazságot szolgáltatok neki, hogy végül is vissza ne térjen és meg ne verjen.”

⁶Aztán hozzáfűzte az Úr: „Hallottátok, mit mondott az igazságtalan bíró.

⁷Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Talán sokáig fogja tűrni?

⁸Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?”

A farizeus és a vámos.

⁹Az elbizakodottakhoz, akik magukat igaznak tartották és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet intézte:

¹⁰„Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék, egy farizeus és egy vámos.

¹¹A farizeus emelt fővel így imádkozott magában: hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, házasságtörő, mint ez a vámos is.

¹²Hetenként kétszer böjtölök, tizedet adok mindenből, amim van.

¹³A vámos pedig megállt hátul és szemét sem merte fölemelni az égre, csak mellét verte e szavakkal: Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz.

¹⁴Mondom nektek: ez megigazulva ment haza, az nem. Mindazt, aki fölmagasztalja magát, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

Jézus és a gyermekek.

¹⁵Akkor gyermekeket hoztak hozzá, hogy rájuk tegye kezét. Amint ezt a tanítványok meglátták, elutasították őket.

¹⁶Jézus azonban magához hívta a gyermekeket és így szólt: „Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik, mert ilyeneké az Isten országa.

¹⁷Bizony mondom nektek, aki Isten országát nem fogadja úgy, mint a gyermek, nem megy be oda.”

A gazdag ifjú.

¹⁸Egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?”

¹⁹„Miért mondasz engem jónak?” – kérdezte Jézus. „Senki sem jó, csak egyedül Isten.

²⁰Ismered a parancsokat: ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld.”

²¹Ő kijelentette: „Ezt mind megtartottam gyermekkorom óta.”

²²Ennek hallatára Jézus így felelt: „Valami még hiányzik neked. Add el amid csak van, árát oszd ki a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben. Aztán jöjj és kövess engem.”

²³E szavakra az igen elszomorodott, mert nagyon gazdag volt.

A gazdagság veszélyei.

²⁴Mikor Jézus látta (hogy elszomorodott), így folytatta: „Milyen nehezen jut be a gazdag Isten országába!

²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.”

²⁶Hallgatói erre megkérdezték: „Akkor hát ki üdvözülhet?”

²⁷Ő kijelentette: „Ami embernél lehetetlen, Istennél lehetséges.”

Az önkéntes szegénység jutalma.

²⁸Akkor Péter vette át a szót: „Nézd, mi elhagytuk, amink (csak) volt és követtünk téged.”

²⁹Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: senki sem hagyja el otthonát, feleségét, testvéreit, szüleit, gyermekeit Isten országáért,

Jézus Jeruzsálemhez közeledik.

³⁰anélkül hogy sokkal többet ne kapna ezen a világon, a másvilágon pedig az örök életet.”

Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.

³¹Akkor félrevonta a tizenkettőt és így szólt hozzájuk: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe s ott beteljesedik minden, amit a próféták az Emberfiáról jövendöltek.

³²Kiszolgáltatják a pogányoknak, kigúnyolják, bántalmazzák és leköpdösik.

³³Aztán megostorozzák és megölik, de harmadnapra föltámad.”

³⁴Ők azonban mit sem értettek ebből. Ez a beszéd homályos volt előttük és nem értették, hogy mit akar vele mondani.

A jerikói vak.

³⁵Amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az útfélen.

³⁶Amint hallotta, hogy sok ember vonul arra, megkérdezte, mi történik.

³⁷Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

³⁸Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!”

³⁹Az elvonulók csitították, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiabált: „Dávid fia, könyörülj rajtam!”

⁴⁰Jézus megállt és szólt, hogy vezessék hozzá. Mikor odaért, megkérdezte:

⁴¹„Mit akarsz tőlem?” „Uram, kérte, hogy lássak.”

⁴²Jézus így szólt hozzá: „Láss! Hited meggyógyított téged.”

⁴³Azonnal visszanyerte látását és Istent dicsérve követte őt. Ennek láttára a nép is áldotta Istent.