Egy vízkóros meggyógyítása.

¹(Jézus) szombaton egyik előkelő farizeus házába ment, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók szemmel tartották.

²Volt ott egy vízkóros ember.

³Jézus megkérdezte a törvénytudókat és a farizeusokat: „Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem szabad?”

⁴Azok hallgattak. Erre ő menten meggyógyította és elbocsátotta,

⁵hozzájuk pedig így szólt: „Ha közületek valakinek fia vagy ökre gödörbe esik, nem húzza-e ki szombaton is?”

⁶Azok nem tudtak mit felelni.

Példabeszéd a főhelyekről.

⁷A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják a főhelyeket.

⁸„Mikor lakodalomba hívnak, mondta, ne ülj az első helyre, mert akadhat a meghívottak közt nálad előkelőbb ember is.

⁹Aztán odajön az, aki meghívott titeket és fölszólít: adj helyet ennek. Akkor szégyenszemre az utolsó helyet kellene elfoglalnod.

¹⁰Ha meghívnak, inkább menj, telepedjél le az utolsó helyre. Akkor odajön majd, aki téged meghívott és azt mondja: Barátom, jöjj följebb! Így becsületed lesz az egész asztaltársaság előtt.

¹¹Mindazt ugyanis, aki fölmagasztalja magát, megalázzák; aki pedig megalázza magát, azt fölmagasztalják.”

Az igazi vendégbarátság.

¹²Akkor a házigazdához fordult: „Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, mondta, ne hívd meg barátaidat és testvéreidet, se rokonaidat és gazdag szomszédaidat. Különben ők is meghívnak és viszonozzák neked.

¹³Amikor lakomát adsz, hívd meg inkább a koldusokat, bénákat, sántákat és vakokat.

¹⁴Boldog leszel, mert nem tudják viszonozni neked! De majd visszafizetik az igazak föltámadásakor.”

Példabeszéd az ünnepi lakomáról.

¹⁵Ennek hallatára az asztaltársak egyike fölsóhajtott: „Boldog, aki asztalhoz telepedhet Isten országában!”

¹⁶Erre ő így válaszolt: „Egy ember nagy lakomát rendezett. Sok vendéget hívott.

¹⁷Mikor eljött a lakoma ideje, ezzel az üzenettel küldte szolgáját a meghívottakhoz: jöjjetek, (minden) el van már készítve.

¹⁸De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: Földet vettem, el kell mennem, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki.

¹⁹Egy másik azt mondta: öt iga ökröt vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki.

²⁰Ismét másik: Most nősültem, nem mehetek.

²¹A szolga hazatért s mindezt jelentette urának. Erre a házigazda haragjában meghagyta szolgájának: menj ki azonnal a város tereire és utcáira és hozd be ide a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat.

²²A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely.

²³Az úr akkor ráparancsolt a szolgára: menj ki az országútra és a sövények mentére, kényszeríts be mindenkit, hogy megteljék a házam.

²⁴Mondom nektek: senki sem ízleli meg lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”

Jézus követése kereszthordozás.

²⁵Nagy tömeg kísérte. Hozzájuk fordult és így szólt:

²⁶„Aki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, testvéreit és nővéreit, sőt önmagát is, nem lehet az én tanítványom.

²⁷Aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet tanítványom.

²⁸Aki tornyot akar építeni közületek, nem ül le előbb és nem számítja ki a költségeket, hogy van-e amiből elkészítse?

²⁹Ha ugyanis alapot vetett és nem tudja befejezni, aki csak látja, kigúnyolja:

³⁰ez az ember építeni kezdett, de nem tudta befejezni.

³¹Micsoda király az, aki háborúba indul más király ellen és nem ül le előbb, hogy megfontolja: tízezerrel képes-e ellenségének húszezrével szembeszállni?

³²Különben mikor az még messze van, követséget küld hozzá és békét kér.

³³Így mindaz közületek, aki le nem mond arról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom.

³⁴A só hasznos. De ha a só ízét veszti, ugyan mivel ízesítik?

³⁵Sem a földre, sem trágyának nem való. Kidobják. Akinek füle van, hallja meg.”